Szolgálat 81. (1989)

Tanulmányok - Weissmahr Béla: Filozófiai megjegyzések az igazság isteni voltáról

mennyire életünkbe vágó az igazság történelmi (változékony) voltának tétele. - Ebben az esetben tényleg mindenkinek bevilágít, hogy hova is vezet az, ha tagadjuk az igazság feltétlen voltát. A mindennapi gondolkodásunkban azonban annyira magunkévá tettük az egész világon elterjedt relativista álláspontot, hogy még mi keresztények is meglepődünk: pimasznak vagy pedig tudatlannak tartjuk azt, aki állítja, hogy el tudunk jutni olyan felismerésekhez, amelyek - mivel feltétlenül igazak és valóban örök érvényűek - soha és semmilyen körülmények között nem avulhatnak el, nem változhatnak meg. Pedig hitünk alapján meg vagyunk győződve (vagy legalábbis bizonyosnak kellene lennünk, hogy vannak örökérvényű, megváltoztathatatlan igazságok. Azt azonban, hogy az általános emberi ismeret vonalán is létezhetnek ilyen jellegű felismerések, azt valószínűtlennek tartjuk (aminek azután sokszor az a következménye, hogy a hit igazságainak feltétlen érvényességét is készek vagyunk kétségbe vonni).

A manapság elterjedt relativizmussal szemben hivatkozhat azonban valaki arra, hogy feltétlenül érvényes állításokat még ma is mindenki elfogad, aki csak egy kicsit jártas a tudományokban, azaz a matematikának és a logikának bebizonyított tételei feltétlenül igazak és soha nem lehetnek tévesek. Tény az, hogy ezeknek a tudományoloiak manapság igen nagy a tekintélye, bár valóság az is, hogy a mai relativizmusra beállított gondolkodásra semmiféle befolyással nem rendelkezik. Azért van így, mivel a mai tudományelmélet szerint a matematika és logika tételeinek igaz volta csak annyit jelent, hogy ezek a tételek, mint az emberi észjárás alkotásai, összhangban vannak az őket megalkotó gondolkodás törvényszerűségeivel. Vagy másképpen kifejezve: tárgyuk nem a valóság, hanem az emberi elme alkotásai. Ezt a felfogást alátámasztja az is, hogy a matematika és logika tételeinek igaz volta végeredményben a nem bizonyított és nem is bizonyítható tételeken, az ún. axiómákon alapszik, melyek - eltekintve attól, hogy nem szabad egymásnak ellentmondaniuk és egymástól függeniük - önkényes választás eredményei. Mindebből érthető, hogy a matematika és logika tételei is csak bizonyos feltételek mellett tekinthetők szükségszerűen igaznak, ami azután azt a látszatot kelti, hogy ezzel az örökérvényű igazságok utolsó bástyája is összeomlott a modern gondolkodás számára.

Ott, ahol nem elemző tudományokról van szó, azaz a valóság megismerésének vonalán, ismereteinket nyilvánvalóan befolyásolják a mindenkori biológiai, pszichikai vagy társadalmi hatások összességeként jelentkező történelmi körülmények. Ez a tény annyira szembeötlő, hogy fel kell tennünk a kérdést: Van-e, lehetséges-e a történelmen belül olyan megismerés, amely a valóságra vonatkozik és egyben feltétlen jellege folytán történelem feletti? - Vagy másképpen megfogalmazva: Állíthatjuk-e, hogy képesek vagyunk feltétlenül igaz, mindenkor érvényes ismereteket szerezni, noha minden megismerésünk, ítéletünk egy adott történelmi helyzeten belül jön létre és ezért óhatatlanul ennek bélyegét viseli? - Ezt a kérdést részletesebben meg kell vizsgálnunk.

Az igazság történelmi voltának tétele azt állítja, hogy valaki által megfogalmazott kijelentések - legyen az elméleti tétel, vagy értékítélet, vagy

6