Szolgálat 81. (1989)
Élet a plébánián - Teleki Béla: A hitoktatás alapkérdései
ségük. Önállóak akarnak lenni, a családtól is igyekeznek magukat függetleníteni. A parancsot nem tűrik, feltétel nélküli bizalmat követelnek. Münchenben 1970-71-ben több felmérést is végeztek fiatalok között a hitoktatással kapcsolatban. W. Prowdzik megállapította, hogy az elemi felső tagozatában a fiatalok 64%-ának legfőbb kérdése: Mi az élet értelme? 24,4%-át izgatja a halál utáni élet léte. Az egyéb vallási kérdések nagyon érdeklik a diákok 12%-át. N. Havers adatai szerint a fiatalok (serdülők és ifjúság) 29,6%-a vallja, hogy életüket gazdagítja a vallás, 46,4%-ának nehéz helyzetekben szüksége van imádságra, 24%-a úgy véli, hogy az egyházban biztonságosabb az életük, 28%-át a mise kiegyensúlyozottabbá teszi. 24%-uk állítja, hogy vallás nélkül nem lenne érdemes élni. 91%-a igényli jól megismerni az Egyházat. 75%-uk követeü, hogy az Egyház ne csak "várja" a fiatäokat, hanem keresse is őket. Legizgatóbb témáik: ifjúsági gondok (94,6%), napi politikai kérdések (91,5%), szexuális és házassági kérdések (90,4%), a pszichológia témakörei (85%), az Egyház és politika (81,9%). A serdülő fiataloknak és az ifjúságnak nem róhatjuk föl, hogy fejük tele van az élet, a boldogság és a szerelem kérdéseivel. Mi sem természetesebb annál, ha tekintettel vagyunk fejlődési fokukra. Viszont ígéretes az a jelenség, hogy egyértelműen segítséget várnak az Egyháztól és a hittől kérdéseik megoldásában. Mondhatjuk, hogy létkérdéseik is kifejetetten vallási kérdések. A hitoktató gondja viszont: Melyik életkorban mit és hogyan? A hitoktatás célja és módszerei külön tárgyalást igényelnek. Röviden felsoroljuk mégis a hittanosokra szabott vallásos nevelés célkitűzéseit: fejlesztjük a vallási tudatosságot, fiataljainkat az önálló döntés irányába vezetjük, a vallási tudatot a cselekvés felé segítjük, az élethelyzeteket hitünk szemével nézzük és annak fényénél értékeljük, a közösségformálást és közösségátélést támogatjuk, vallási kifejezéseket és tételeket ismertetünk s gyakorolunk... Közben ne feledjük, hogy a nevelés egy életre szóló folyamat: egész életünkben tanulunk. A fiatalok sem kivételek. Hitoktatás közben nem támaszkodhatunk kizárólagosan hitt a n- könyveinkre. Taneszközeink mindig viszonylagosak és vitathatjuk korunk - egyébként, ha jól értelmezzük, helyes - elvét: "Cselekedj lelkiismereted szerint." Az elv ugyanis csak akkor alkalmazható, ha megfelel a következő követelményeknek: "Állj teljesen Krisztus szolgálatában és élj az Egyházzal!" Erre van szüksége a hitoktatónak is, különben hitelét veszti a fiatalok előtt: az oklevél és a jópofáskodás nem elég. A gyermekközpontú hitoktatás vitathatatlan követelménye: az emberséges közelség és személyi kapcsolat. Eltűrni a fiatalokat, túl kevés. Vegyük őket komolyan. Keressük a közösei. Ne vitatkozzunk, hanem indokoljunk! Ugyancsak lényegbevágó a csoportképzés és az alapközösség formálása már az ifjaknál. Az emeber nem magányos farkas, hanem közösségi lény s ezt az igényét konfliktusok sem vitatják el. Igyekezzünk ezeket is baráti alapon orvosolni. 68
