Szolgálat 81. (1989)
Élet a plébánián - Teleki Béla: A hitoktatás alapkérdései
Következő feladatunk az alapos és átfogó közreműködés a szülőkkel, a családdal. A család támasza és segítsége nélkül nem sokra viszi a hitoktató. Érthető, ha komolyan vesszük: heti 1-2 órát tartózkodik a gyermek egyházközeiben, (hittanon, misén), otthona a család. A járható út, ha a család "egyház kicsiben", ahogyan a Zsinat nevezi. 3. A hitoktató és a közösség viszonya A hitoktató mélyen hívő személy: pap vagy világi, akinek célja a hitigazságok szakszerű továbbadása és a módszeres nevelés a vallási életre. Közösségként értelmezzük itt a plébániát és a családot. Részben a hitoktató feladata, hogy foglalkozzon a szülőkkel (felnőttnevelés, szülők iskolája). De ne feledje, hogy ő a szülők elsőrangú munkatársa gyermekeik vallásos nevelésében. A legmesszebbmenő közreműködésre van szükség. Megdöbbentő a plébánia általános tájékozatlansága s részben érdektelensége a hitoktatással kapcsolatban. E. Kalbot, a mainzi egyházmegye irodaigazgatóját 1986-ban felháborította, hogy a hitoktatás legtöbb plébániai tanácsjegyzőkönyvének tárgysorozatában nem is szerepel. 3827 ügy futott be az irodába s mindössze csak 5,1%-a érinti a nevelés kérdését (1,7% óvodai, 1,8% nevelés és iskola, 1,6% közösségi katekézis). Erre a püspökség Giessen espereskerületében (16 pléb.) 2 hónapos felmérés indult 1987-ben. A kérdőíven 28 kérdés szerepelt. A vizsgálat eredménye röviden: minél idősebb a tanácstag, annál szívesebben emlékezik gyermekkora "jó" hittanjára. A jelenkori hitoktatással kapcsolatban tájékozatlannak tartják magukat, bár egynegyedük rendelkezik némi "tapasztalattal". Mit kívánnak a hitoktatóktól? Közvetítse a hitismeretet (26,5%), legyen diákközpontú (20,5%), nyújtson jogi biztonságot (20,5%) és vezesse be a gyermekeket a közösségbe (18,9%). Vallják továbbá a tanácstagok: a hitoktatás ugyanolyan rangú tantárgy az iskolában, mint a többi, de - panaszolják - sokhelyütt leértékelik. Szerintük -"talán" - az egyházközségi tanácsban is községenként legalább egy hitoktatónak benn kellene lennie (Inkább az idős tanácstagok igénye!). Viszont 77,6%-uk kéri, hogy a hitoktatás kérdése kerüljön minden ülésen napirendre. A hitoktató egyéniségével kapcsolatban is komolyak az elvárásaik: higyje azt, amit tanít; legyen példakép mind az iskolában, mind azon kívül; ápoljon szoros kapcsolatot az Egyházzal. Milyen jó lenne, ha egyházközségeink nemcsak jobban megismerkednének a hitoktatás állásával, de támogatnák is azt. Talán az első lépés, ha a hitoktató tevékeny szerepet kap a plébánia életében, akkor is, ha nem pap. A világi hitoktató lehetne tanácstag, felolvasó az istentiszteleten, orgonista, áldoztató stb. Alapos közreműködés nélkül ne számítsunk komoly eredményre a hitoktatásban. Nemcsak a hitoktató, a közösség (család és plébánia) is felelős a gyermekek vallásos neveléséért. A hitoktatás egyik buktatója éppen "a közösség hiányos hitele a fiatalok előtt" (R. Zerfass). 69
