Szolgálat 81. (1989)
Élet a plébánián - Teleki Béla: A hitoktatás alapkérdései
hogy a részleges önazonosulás a felnőttek, a keresztények között erős: "Jézusban hiszek, de az Egyházat nem fogadom el!" - "Az örök boldogság, az igen, de a test föltámadása nevetséges!" stb. Bizony, nehéz a korszerű hitoktatás, ha a fejlődni igyekvő fiatalokat az útjukat álló - saját fejlődésükben megrekedt - felnőttek akadályozzák. Ám nem reménytelen küszködés mindaddig, míg a Lélek működésére támaszkodunk inkább, mint saját ügyességünkre: "Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő lelket, hogy megismerjük, amit az Isten a kegyelemben ajándékozott nekünk. Erről beszélünk is, de nem az emberi bölcsesség tanította szavakkal, hanem ahogy a Lélek tanít, lelki embereknek lelkieket nyújtva" (lKor 2,12-13). A korhű-haladó hitoktatás nem úgy bánik a gyermekekkel, mint a fiókáit etető anyamadár. Abban segítsük őket, hogy élhessék hitüket a felnőttekkel, főképp a szülőkkel. Nem, nem vagyunk alvajárók. Tudjuk, hogy a felnőttek egy része teljesen hitelét vesztette és képtelen nevelni. A mai társadalom (nyugaton és keleten) sem nyújt elégséges támaszt. A tájékoztató eszközök - főképp a tévé és újságok - gyakorta romboló hatással vannak fiataljainkra, bár azt reméltük, hogy a nevelés elsőosztályú csatornáivá lesznek. (Lehetnének is!) Milyen szomorú, ha emellett a papok és hitoktatók "idegen és koridegen nyelven beszélnek": a fiatalok számára félreérthető, másképp értett vagy egyenesen érthetetlen kifejezéseket használnak. A hitoktatás feladata: tanítson látni. Vegye észre ifjúságunk a valóságot, érzékelje a dolgok többrétű voltát, s minden jelenség mögött "lássák meg" az igaz Valóságot. Az ilyen hitoktatás érző, elmélkedő és gyakorló. 2. A gyermekközpontú hitoktatás Jézus észrevette és helytelenítette, hogy tanítványai elutasítják a kisgyermekeket hozó személyeket. "Hagyjátok - mondta - hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket" (Mk 10,14). A hitoktató szíve is elszorul, amikorlátja, mennyi gyermek és fiatal marad el Jézustól. Mi ennek az oka? A kérdés annyira összetett, hogy itt a lehetetlennel nézünk szembe. Súlyosan vét pl. a politikai hatóság az ifjúság nevelésével szemben, amikor olyan légkört teremt, vagy olyan törvényeket hoz, amelyek lehetővé teszik a hitoktatás háttérbe szorítását. Ezzel a fiatal nemzedéket megfosztja az életerős értékrend megismerésének elsőrangú lehetőségétől. Vegyünk egy példát a német nyelvterületről. Az osztrák és német iskolatörvények értelmében minden 14 éves gyermek kijelentkezhet az iskolai hitoktatásból. Törvényadta jogával él is a diákság - vidékenként változóan - kb. 10 százaléka. A nevelő nem csodálkozik ezen az arányon. Jól tudja, hová jutnánk, ha általánosítanák a szabályt: a 14 éves kijelentkezhetne bármelyik iskolai óráról! Münchenben körkérdés útján megállapították, ebben az esetben a diákok 46% elmaradna a latin, 15% a sport, 11% a biológia stb. órákról. És mi történne, ha ezt az antipedagógiai elvet teljesen általánosítanánk: a 14 évesek csak 65
