Szolgálat 81. (1989)

Élet a plébánián - Teleki Béla: A hitoktatás alapkérdései

ÉLET A PLÉBÁNIÁN HITOKTATÁS Teleki Béla A HITOKTATÁS ALAPKÉRDÉSEI Röviden szeretném tárgyalni a hitoktatás néhány alapkérdését. Neve­zetesen: a hitoktatás fogalmát és a hittanos jelentőségét. Végül a hitoktató és a plébániai közösség viszonyára is kitérek. Válogatásommal nem szándé­kozom a hitoktatás módszertanának és eszközeinek kérdéseit az asztal alá söpörni. Részben érintem ugyan őket is, de részletes tárgyalásuk külön tanulmányt igényel. Fejtegetéseim során fő támaszom az NSZK Püspökségei Közös Szinó- dusának okmánysorozata a hitoktatásról (3-6. füzet 1974). 1. Az ifjú nemzedék ügyvédje "Őszintén megvallom, nem látom, mire jó a hitoktatás!" - mondotta a serdülő fiú. Szavai mögött meghúzódik az alapvető kérdés: Mi tulajdonkép­pen a hitoktatás? Ennek a válaszában megoldódik az első nehézség is. A német püspökök "orthopraxis"-nak nevezik a hitoktatást, ami nem más, mint az ifjúság diakónusi szolgálata: fenntartás nélküli és átfogó gon­doskodás a felnövekvő nemzedékről. Más szóval: az ifjakért élni létük értel­mének és személyi önazonosságuknak keresése közben. A hitoktatás tehát lényegesen több mint hitigazságok, imák, szertar­tások beiktatása, és határozottan más mint az erkölcsi, magatartási elvek is­mertetése. Az utóbbi kiegyenlítené a hittant az illemtannal. Az első néző­pont pedig a többi iskolai tantárgyak sorába állítja: fizika, számtan, növény­tan, hittan... Mindkét felfogás tévútra vezetne. Josef Platz "a hithirdetés és vallásos élet begyakorlásának helyedként tünteti fel a hitoktatást, bár ez a szokásos meghatározás nem egyezik az álta­lunk jelölt fogalommal. Ezzel csak a hitoktatás egyik válfaját jelölhetjük: a szokásos-hagyományost, de nem a korhű-haladót. A szokásos-hagyományos hitoktatás egyik célja: az istentiszteleten való részvételre nevelni a fiatalokat. Már kifejezés- módjában is kevés, hisz nem az istentiszteleten, hanem az istentiszteletben igyekszik a mai keresztény részt venni. Az istentiszteletben való részvétel tétlen jelenlétet is jelenthet, ami nem ritkán szomorú valóság. A misében való részvétel cselekvő; legalább úgy, mint pl. a színielőadáson: élvezzük! A misét és szentségek vételét is élvezi a keresztény, különben értéksilány cselekvés a kegyelem jelenléte ellenére is, s mint ilyen, elriasztja a mai fiatalt. 63

Next

/
Thumbnails
Contents