Szolgálat 81. (1989)

Tanulmányok - Péteri Pál: Gondolatok az igazlelkűségről

következő mondattal együtt idézhető: "Inkább igazságban fogunk élni és szeretetben teljesen egybe fogunk nőni a fővel: Krisztussal". Itt tehát a szeretet már az egybenövéshez tartozik, az igazságtól teljesen el van választva. Az eredeti szöveget - Alétheuontes de en agapé - Szent Jeromos fordította le a legjobban: Veritatem autem facientes in caritate. Magyarul így lehetne visszaadni: Az igazságot szeretetben gyakorolva... így megmarad Szent Pál gondolata. Az igazság gyakorlása szeretet nélkül nem képzelhető el, a kettő elválaszhatatlanul összetartozik.

Az igaz magatartás azt is jelenti, hogy benső egységben élünk Krisztussal. Mi csak Krisztussal és Krisztusban lehetünk Isten munkatársai, s valósíthatjuk meg Isten ránk vonatkozó tervét. Jézus közismert példabeszéde a talentumokról azt jelenti, hogy Istennek mindnyájunkkal egyéni terve van, mindnyájunknak személyre szóló feladatokat kell megvalósítanunk. Csak akkor élünk igazi emberi életet, csak akkor felel meg magatartásunk az igazságnak, ha tudatosan követjük Isten hívását.

Az igaz magatartásnak természetesen szavainkban is meg kell mutatkoznia. Ezen a téren elég sok a gond. Az emberek - és itt a papok sem kivételek - megtanultak úgy beszélni, hogy szavaikból ne derüljön ki semmi, legkevésbé saját belső gondolatuk. Vannak, akik folyamatosan, sőt választékosán tudják mondani a semmit. Az ember hallgatja őket, és a végén megkérdezi önmagától: mit is mondott ez? Az ilyenfajta beszédből két szó hiányzik: az igen és a nem. Jézus ugyan pontosan ezeknek a szavaknak a használatára buzdított, de sok ember éppen ezeket kerüli Az igen azt jelenti, hogy azonosítom magam valamilyen gondolattal, a n em pedig azt, hogy a szóban forgó gondolatot elvetem. Az "ügyes ember" éppen azt akarja, hogy ez ne derüljön ki. Talán, esetleg, lehet róla beszélni, megfontolandó: ezek a kedvenc kifejezések. Az ilyen beszédnek egyetlen "csekély" hibája az, hogy teljesen fölösleges. A beszéd célja gondolataink közlése. Ha éppen a gondolatomat nem közlöm, akkor igazán kár beszélnem.

Sajnos, az ilyen fajta beszédet sokan "ideologizálják". Nem kisebb tekintélyre, mint Jézusra hivatkoznak: "Legyetek tehát okosak, mint a kígyók" (Mt 10,16). Szerintük az okosság kívánja meg az egyéni gondolat eÚep- lezését és az igazság megkerülését. Abban mindnyájan egyetértünk, hogy nem mindig és nem mindenkivel kell közölni a teljes igazságot. És itt nemcsak a kötelező titoktartás eseteiről van szó. Valóban vannak olyan helyzetek, amikor az okosság szempontjai szerint szabad hallgatni, vagy az igazságnak csak egy részét közölni. Az igazságot lehetetlen meggondolatlanul felhasználni, indulatnak kiszolgáltatni. Kitérhetünk az illetéktelen kíván- csiskodás elől. De az ilyen viselkedés nem célozhatja a másik megtévesztését, álljon kizárólag az igazságnak vagy más nagy értéknek védelmére. Saját, önző érdekünk azonban nem számítható a nagy értékek közé. Mielőtt a 'benső fenntartás" (restrictio mentalis) esetével élnénk, fontoljuk meg, van-e rá komoly okunk. Ok nélkül kizárólag azt mutatná, hogy nem állunk jól az igazmondás erényével.

A témakörhöz tartozik a megszólás, az alaptalan gyanúsítás és a rágalom is. Sajnálatos módon ezek is nagyon elterjedtek. Mivel közismert bűnökről

39