Szolgálat 81. (1989)

Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: Egyetlen igaz vallás?

volna? Az utolsó két évszázad folyamán a hívők közössége sokat elmélkedett Szent Pál szaván, aki szerint "kedves üdvözítő Istenünk" "azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére" (lTim 2,4). Viszont az egyház elítélte azt az eretnekséget, hogy ha a "jó pogányok" a lelkiismeretük szava szerint élnek, jó tetteikkel Krisztus kegyelme nélkül is kiérdemlik az örök üdvösséget. Ez a felelet ellentétben áll a keresztény hittel, egyrészt, mert Krisztus kegyelme nélkül a bukott ember nem tudja mindig és mindenben követni a lelkiismerete szavát. Másrészt, mert még ha követné is, az üdvösség olyan nagy érték, hogy Krisztus kegyelme nélkül, pusztán emberi erővel, nem lehet kiérdemelni. Az egyház más megoldást talált, mikor a II. Vatikáni Zsinaton (Gaudium et spes 22.sz.) azt tanította, hogy akikhez nem jutott el az evengélium, nem élnek szükségképpen Krisztus nélkül, nincsenek teljesen az egyház erőterén kívül. Krisztus mindenkiért meghalt, azokért is, akik nem ismerték őt; az egyház értük is imádkozik és felajánlja áldozatát, láthatatlan módon bennük is működik hát Krisztus kegyelme. Fel kell tételeznünk, hogy a Szentlélek őket is részesíti (nem tudjuk, hogyan) Krisztus halálának és feltámadásának misztériumában.

"De ha a jó pogány üdvözülhet anélkül, hogy kereszténnyé válna, akkor nincs szükség rá, hogy a hithirdetők megtérítsék őt" - örvendezik a missziók ellenfele. - Ebben azonban nincs igaza! Gondoljuk meg, hogy egy orvos piszkos nyomortanyán egy rosszul táplált gyerek szervezetében gócos tüdő- gyulladást fedez föl. Életben maradhat a gyerek, ha nem kap orvosságot és ott marad a környezetében?

Nem lehetetlen, előfordult már ilyen eset, mert a természetnek hihetetlen erőforrásai vannak. De az orvost holtig furdalná a lelkiismeret, ha nem kísérelné meg, hogy kórházba vitesse kis betegét, ahol összehasonlíthatatlanul nagyobb a valószínűsége annak, hogy meggyógyul. így van ez a "jó pogánnyal" is. Isten akarja, hogy üdvözüljön, de az üdvösség gyökere és alapja a hit. "Hit nélkül senki se lehet kedves [az Isten előtt], aki ugyanis az Istenhez járul, hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azt, aki őt keresi" (Zsid 11,6). Igaz, az egész teremtett világ hirdeti, hogy van Isten és bízhatunk benne; de milyen nehéz felfedezni a szenvedéstől fulladozó világ teremtőjében és ítélő bírájában az Atyát, akiben bízhatunk, amíg Jézus Krisztus arcán fel nem ragyog Isten irgalmas jóságának és hűségének ismerete (vö. 2Kor 4,6)! Isten mindenkit vonz kegyelmével, de a kegyelem nem egyenlő erővel működik mindenkiben, és igen nehezen tudunk Isten felé fordulni, amíg el nem merülünk teljesen Krisztus halálában, az egyház szentségei által (vö. Róm 6,3-8): csak a "megújulás fürdőjében" árasztja reánk a Szentlélek "bőven" a kegyelmet, amivel megigazulunk és az örök élet örököseivé válunk (Tit 3,4-7).

Isten mindenkit akar üdvözíteni, de az üdvösségnek Istentől rendelt, "rendes" útja a kegyelem és a hit bősége, amit Isten az egyedül igaz vallással áraszt reánk.

30