Szolgálat 81. (1989)
Tanulmányok - Szabó Árpád: Igazság és mások tiszteletben tartása
Szabó Árpád IGAZSÁG ÉS MÁSOK TISZTELETBEN TARTÁSA Az igazság és a szeretet feszültsége Az alcím talán csodálkozást vagy éppenséggel felháborodást vált ki az olvasóban. Hiszen az igazság és a szeretet ilyen szembeállítása azt a benyomást keltheti, hogy e fogalmak szembeszegülnek egymással. A mindennapi élet is sokszor arra a véleményre vezet, hogy előző mondatunknak igaza van: az igazság megmentése érdekében a szeretet parancsa ellen kell cselekednünk, vagy pedig fordítva. Tanulmányunk célja ezt a látszólagos ellentmondást elemezni, boncolgatni és lehetőségek után kutatni, melyek ezen kettősség kiküszöbölését elősegíthetik. Konkrét megoldások szolgáltatása lehetetlen, mert ahány eset, annyi receptre lenne szükség. Inkább általános elvek után érdeklődünk és kutatunk. Vezérfonalként Jézus Krisztus magatartása és elvei szolgálnak. Mielőtt rátérnénk az igazság és a szeretet között fellépő nehézségek vizsgálatára, a fogalmakat külön-külön kell elemeznünk és rögzítenünk, hogy tulajdonképpen mit is vélünk ezekkel a kifejezésekkel. 1. Életünk igaztalansága Ha saját életünket vizsgáljuk, észrevesszük, hogy az őszinteség, a világosság és a nyütszívűség pillanatai is felfedezhetők benne. Viszont ez nem az állandó létállapotunk. A szürke hétköznapok jórészt hazugságból állnak. Mindannyian álarcokat viselünk és a valóság elől kibújókat keresünk. A "hazugság" itt nem annyira a tények tudatos meghamisítását jelenti, hanem inkább egy központi léteseményt, jelenséget: az életünk "nem-igazságát" (Unwahrheit). Egyszerűen kifejezve úgy mondhatnánk, hogy az létünk tulajdonképpen nem az, mint aminek látszik. Későbbi vizsgálataink során majd rámutatunk, mit jelent az "igaz ember" kifejezés. Életünk nagyrészt nem egyéb, mint "kikerülés", "kitérés". Nem akarunk a dolgokkal, eseményekkel és embertársainkkal megmérkőzni, velük nyíltan szembenézni. Aki "kitér", az szájával még nem hazudik. Viszont már ezzel "élet-hazugságot" követ el. Ha pl. egy szenvedő ember mellett egyszerűen elmegyünk, nem hajiunk le hozzá, talán okunk is van rá. De ez nem változtat a helyzeten: elfordítjuk a fejünk mások szenvedése láttán. Egy példa talán jól megvilágítja az eddig mondottakat: Jób előtt ül három barátja. Miután hét napig kitartóan hallgattak, barátai elkezdenek beszélni. A szenvedő Jóbot vigasztalják, intik és főként oktatják. Istentől azonban hallaniuk kell, hogy nem a jajgató és panaszkodó Jób, hanem az őt oktató barátai ellen foglal állást. Pedig ezek a férfiak komoly, buzgó és "aranyos" szavakat mondanak. De a szavak nem feleltek meg a helyzetnek, mert Jóbnak - emberileg nézve - nem segítettek. Ők ugyanis nem vették figyelembe a szenvedő igényeit és szükséghelyzetét. Oktató órát tartottak, lelkipásztorkodtak és prédikáltak. Pontosan ez a tény bőszíti fel Istent. Jób 31
