Szolgálat 81. (1989)
Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: Egyetlen igaz vallás?
is fel lehet fogni a feltámadást. Ez a folyamat érthető, a történelem folyamán a vallások keveredtek, alakultak. De a kereszténység magára nézve nem fogadhatja el ezt a folyamatot, mert aki azt tartja, hogy a kereszténységnek szüksége van ilyen helyettesítésekre, javításokra, átértelmezésekre, kiegészítésre, az bennfoglaltan azt álhtja, hogy a kereszténység téves és megtévesztő vallás, mert a kereszténységnek lényegéhez tartozik, hogy abszolút érvényt tulajdonít magának. II. 1. A keresztény vallásnak ez a sajátossága onnan van, hogy a lényege egy történeti tény elfogadása: hogy Isten értünk a názáreti Jézusban emberré lett, meghalt és feltámadt. Elképesztő állítás, amit nem is lehet mint igazat elfogadni anélkül, hogy Isten belső kegyelmével ne világítaná meg, vonzaná az ember szívét (Dei Verbum, 5.sz.). De ha valaki igaznak fogadja el ezt az állítást, azt is be kell látnia, hogy a názáreti Jézus egyedülálló helyet foglal el az emberiség történetében. Nemcsak az emberiség egyik nagy tanítója és törvényhozója, hanem ő a z, aki egymagában, véglegesen és mindenki számára az igazság, az út, és az élet. A megtestesülés, a kereszthalál és a feltámadás nem egyik gyümölcse, egyik fázisa az emberi történelemnek (sok más kívánatos teremtmény mellett). Betör a történelembe, és nem változik a történelem során. Ez a tény nem az emberi civilizáció terméke, ezért érvényes minden civilizáció számára. Nem emberi okoskodás eredménye, ezért független az emberi gondolkodás hullámzásától. Hozzá kell tennünk, hogy a názáreti Jézusban a közénk lépő Isten beszélt, tanított, parancsolt, tett ígéretet. Megmondotta, hogy velünk marad, a benne hívők gyülekezetében (az egyházban), és - bizonyos, általa meghatározott emberi magatartások révén - új, az örök üdvösségbe torkolló életmódot közöl azokkal, akik őt követik. Ez a tény a keresztény tanítást, a keresztény erkölcsöt, a keresztény istentiszteletet kiemelte a világtörténelem sodrából, s mindez mint változhatatlan lényeg él az emberi kifejezések mindig változó, a történelmi helyzetektől befolyásolt burok alatt. 2. Már Izrael is abszolút érvényt tulajdonított vallásának. Ez a meggyőződés ott is történeti tényre támaszkodott: Isten egyszer s mindenkorra szövetséget kötött ezzel az egyetlen néppel, és ígéretei mindig érvényben maradnak. Ezért Izrael is változhatatlanul elkötelezett a törvény megtartására. A zsidóság természetesen hajlott arra, hogy tanuljon a környező, magasabb kultúrát élő népek vallásából. Miért ne lehetne az Atyák Istenét aranyborjú alakjában jelképezni, ahogy az egyiptomiak teszik? Miért ne lehetne a kána- áni népek mintájára gyermekáldozattal, emberformájú kalácsok felajánlásával engesztelni az "Eg Urát"? Mi rossz van abban, ha színes faszoborral jelenítik meg a mindenség építőjét, ahogy Mezopotámiában szokás? Alapjában véve az ilyen eljárás még nem tagadta volna szükségképpen Abrahám, Izsák és Jákob Istenét, csak alkalmazkodott volna egy új kultúr- helyzet igényeihez. De ezt a szinkronizmust a próféták, Isten sugallatára hivatkozva, féktelen indulattal vetették el. Ha egyszer Isten megszabta, mik a feltételei a vele való találkozásnak, akkor ezeknek a feltételeknek az összessége a helyes vallás... 25
