Szolgálat 81. (1989)
Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: Egyetlen igaz vallás?
az Istent imádjuk!" Ezek az emberek nem kételkednek abban, hogy a kereszténység igaz vallás, de nem látják, milyen alapon állíthatjuk, hogy ez az egyetlen igaz vallás. Az ilyen kizárólagossági igény önhitt, túlságosan magabízó magatartásnak látszik a szemükben. Azon pedig szinte megbotránkoznak, hogy a keresztény felfogás szerint "az egyházon kívül nincs üdvösség". Ezt szűkkeblű, szeretetlen álláspontnak tartják. I. Az ilyen idegenkedés több okra vezethető vissza. Jelentős körülmény, hogy a gyarmatosító hatalmak felszámolása során megingott az európai kultúra telantélye. A XX. sz. közepéig még a vallástalan emberek is azon a véleményen voltak, hogy a kereszténység a legkiválóbb vallás, mert legalább történelmi szempontból összefügg az európai civilizációval, ami az emberiség fejlődésének csúcspontja. A keresztény világnézet talaján termett meg az emberi személy felmagasztalása, az egyenlőség elve, a szorgalom erénye, az emberszeretet ideálja. De a második világháború óta a közvélemény már nem tartotta abszolút értéknek "a fehér ember" kultúráját. Ésszerűnek látszott, hogy Európa is tanuljon a múlt nagy ázsiai gondolkodóitól; mindenki belátta, hogy Afrika népessége nem nyert azzal, hogy az új euroamerikai stílusú városok peremén burjánzó nyomortanyákba költözött. A vallást pedig nem lehet élesen elválasztani a kultúra egészétől. Az önbizalmukat vesztett "fehér emberek" közt nagy a keletje pl. a buddhista lelkiséget elemző írásoknak. A közvélemény látóhatára nemcsak térben, hanem időben is tágult. Az utolsó emberöltő tapasztalata az átlagembert is megtanította arra, hogy a történelem folyamán számos ideológia alakult ki, amelyek évszázadokon keresztül fellebezhetetlen tekintélynek számítottak, és aztán, legalább részben, hitelüket veszítették. így nem volt könnyű feltételezni, hogy egy kétezer éves világnézet nem változhat, egyetlen mérvadó igazság marad a jelen és a jövő lázas igazság-kutatásának sodrában. Azt is tekintetbe kell venni, hogy a legtöbb ember merőben más természetű kultúrjelenségnek tekinti a tudományt és másnak a vallást. Az még érthető, hogy az egymásnak ellentmondó tudományos elméletek kizárják egymást: vagy az egyik értelmezi helyesen a valóságot, vagy a másik. De a vallás értékek becsülésére tanít, magatartásokat, íöbbé-kevésbé sikeres eljárásokat ajánl az emberi lét nagy problémáinak megoldására. Emellett a vallás nyelve tág teret ad a szóképeknek, és több hasonlat együtt közelebb vezet a valóság megértéséhez, mint az egyetlen. Elterjedt állítás, hogy a különböző vallások más-más utakon ugyanarra a hegycsúcsra vezetnek. Kézenfekvő a kérdés: Miért ne lehetne az egyik igaz vallást a másikkal kiegészíteni, kiegyensúlyozni, felcserélni? Innen van, hogy csak úgy burjánzanak körülöttünk a "szinkretista" kísérletek: a keresztény vallást sokan igyekeznek helyettesíteni, javítani, kiegészíteni más vallásokból való elemekkel. A napokban pl. az olasz rádió beszélgetést közvetített egy hölggyel, akit mint a katolikus hittudomány művelőjét mutatott be, és megkérdezte tőle, mit taft a lélekvándorlás tanításáról; a kérdezett, aki különben buzgó katolikus, azt felelte, hogy így 24
