Szolgálat 80. (1988)
Eszmék és események - Szent István, a homo perfectus (Sz. K.)
nagyon sok fáradtsággal megszerzett és megszilárított hatalomhoz való - az ország érdekeinek szolgálata végett történt - ragaszkodása kizárja annak lehetőségét, hogy éveken keresztül tehetetlenül szemlélje asszonyok - bármennyire jámborok legyenek is - és kegyenceik kontármunkáját. Bár sokat betegeskedett s ez időnként ágyhoz kötötte, a kormányzás gyeplőjét sohasem engedte ki kezéből Udvari emberein és főtisztviselőin keresztül betegágyából is ő irányította az ország bel- és külpolitikáját. Ezt bizonyítja, hogy a királyi tanácsot és az ország főembereit időnként magához rendelte és velük együtt döntött pl. a trónutódlás kérdésében, és halálos ágyán jelenlétükben ajánlotta őket és országát Mária oltalmába. Ahhoz, hogy az öreggé lett Szent Istvánról egyesek magatehetetlenséget tételeztek föl az is hozzájárulhatott, hogy ellentétben kora uralkodóival, nem törekedett más népek leigázására, nem indított hódítójeliegű háborúkat, hanem helyette szomszédaival szemben következetes békepolitikát folytatott. Ezt nem egyszer a gyengeség és tehetetlenség jelének vélték. Pedig békepolitikájának legfőbb mozgatója a bölcs önmérséklet és a mindenki iránt érzett messzemenő jóakarat volt. István király saját nemzete boldogulásán kívül őszintén óhajtotta minden más nép jólétét. Korszerű és hatalmas hadseregét nem azért tartotta fegyverben, hogy vele más országok belső életét megzavarja és megkeserítse, hanem csak azért, hogy nemzetét az idegen és jogtalan betolakodóktól megvédje. Joggal hívjuk őt: 4. Rex pacificusnak, békeszerető királynak Fegyvert csak akkor ragadott, amikor a népe jövőjét biztosító életművét fenyegette veszély, akár belső, akár külső ellenség részéről. Ilyen esetekben aztán félelmetes ellenfélnek bizonyult, akit legyőzni senki sem tudott és akitől minden ellensége vereséget szenvedett. "Hadvezéri tehetsége Árpád géniuszának új kivirágzása volt. Serege az ő hadurasága alatt a régi magyar hadak félelmetes hírnevét szerezte vissza, s 1030-ban II. Konrád jóval nagyobb seregét a Fertő mocsaraiba fullasztotta." (Lásd Herman Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. München 1979. 23) Ugyanígy semmisítette meg hadserege az Erdélybe betörő besenyőket. A kiváló államférfiú, az igazságos, a iustus, a fortis és prudens, erős és bölcs, valamint a terveit a leghatározottabb céltudatossággal végrehajtó és békeszerető uralkodó egyúttal pius, jámbor, kegyes is volt. 5. Rex pius et sanctus, a kegyes és szent uralkodó Nem egy történész előszeretettel hangoztatja, hogy Szent István imaélete csak öreg korában mélyült el lett egészen bensőségessé, részben azért, mert ekkor betegeskedése miatt több ideje maradt az imádságra, de azért is, mert fájdalmaiban, magatehetetlenségében egyre inkább az Istennel való beszélgetésben, az imádságban való elmélyülésben keresett vigaszt. Azt, hogy ez az állítás mennyire eltér a tényéktől, leginkább Hartvik püspök 69
