Szolgálat 80. (1988)
Az egyház szava - Életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben (Sz.)
engem’, akkor az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, az aki - általa - kiszemelt minket - mondja az efezusi levél. ’Mert őbenne választott ki bennünket, hogy... gyermekeivé legyünk; hogy magasztaljuk fölséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosán megajándékozott minket... Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát, azt az előre meghatározott jóságos tervét’ (Ef 1,3.4.6.9.). Ezek a szavak általános hatályúak - hangsúlyozza a Szentatya. Mindenki és minden egyes személy örök kiválasztottságát hirdetik. Az életszentségre való elhivatottság a tét ugyanis, amely azoké, akiket Isten gyermekeivé fogadott. E tanítás elmélyíti a hivatás különböző fajtáinak titkát, sajátságosán azt, amivel az Istennek szentelt egyének kötelezik el magukat". A szentelésről és a fogadalmakról elmélkedve, többek között ezt írja a Pápa: "A személy elhivatottsága, hogy egész életét átadja, különleges kapcsolatban áll Krisztus önfeláldozásával az emberekért. Visszavezethető ez a keresztség szentségi gyökeréhez, amely magában hordozza az emberi személy első és alapvető önátadását Istennek. Az evangéliumi tanácsok - azaz: a fogadalmak vagy ígéretek - révén történő önfeláldozás szerves továbbfejlesztése annak a kezdetnek, amely a keresztségben jelent meg. Ez az önfelajánlás érett döntést jelent Isten mellett, jegyesi választ Krisztus szeretetére. Midőn önmagunkat teljesen és oszthatatlanul neki szenteljük, követni óhajtjuk őt a tisztaság, a szegénység és az engedelmesség határozott megtartásával, az evangéliumi tanácsok szellemében. Krisztushoz szeretnénk mindinkább hasonlókká válni, ezért igyekszünk életünkben megvalósítani a Hegyi beszéd boldogságait. Mindenekelőtt óhajtsunk szert tenni a szeretetre, amely áthatja a feláldozott élet minden területét, és ezeket a tökéletesség valóságos kötelékeként egyesíti... Bár a személy önfeláldozását - emberileg nézve - az élet elvesztéséhez hasonlíthatjuk, mégis ez a legközvetlenebb útja az élet megszerzésének. Krisztus így fejezi ezt ki: ’Aki azonban elveszíti értem életét, azt megtalálja’ (Mt 10,39). Az evangélium síkra száll itt a végleges döntések mellett. Az emberhez szól, mert ez az ő egyedülálló emberi nagysága. Mi lehet alapvetőbb egy emberi lény - férfi vagy nő - számára, mint ez: önmagára találni; magát Krisztusban ismét meglelni? Hiszen Krisztusban honol ’az egész teljesség’ (Kol 1,19; 2,9)... Szeretett Testvéreim és Nővéreim! - folytatja a Szentatya. Térjünk vissza hivatásunkkal, önfeláldozásunkkal a húsvéti titok mélységeihez. Álljunk Krisztus keresztje alá, anyja mellé... Nemde maga Krisztus mondotta: ’Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám’ (Mt 12,50)? Hogyan fejtegeti a pápa a papok, szerzetesnők és szerzetesek sajátos apostolkodásának értelmét? - Hallgassuk meg: "Meghívásotok az utolsó vacsora pünkösdi termébe megérteti, hogy két vonatkozásban kell megújítanotok és elmélyítenetek hivatástudatotokat. Először erősödjetek meg abban a küldetésben, amit szenteléstek, illetve fogadalmatok szentesít. Másodszor, tegyétek elevenné sokrétű apostoli 52
