Szolgálat 80. (1988)

Az egyház szava - Életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben (Sz.)

feladataitokat, amelyeket közösségetek és intézményetek lelkisége és célkitűzése vagy éppen az adott személyiségtek sugall... Krisztus ’kiválasztott benneteket a világból’. A világnak szüksége van a kiválasztottakra. Még akkor is, ha azt a benyomást kelti, hogy közömbös irántatok és nem tart jelentőseknek benneteket. Szüksége van ’elrejtettségetekre Krisztussal az Istenben’, bár elvitatja a kolostori idauzúra formáit. Éppen ’elrejtettségtek’ miatt érvényes rátok - az apostolokkal és az egész Egyházzal egyetemben - Üdvözítőnk főpapi imájának üzenete: ’Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is ŐKet a világba’ (Jn 17,18). Ebben részesültök saját különös és kizárólagos módotokon és Istentől kapott ajándékotok mértéke szerint (vö. lKor 7,7)... Az evangéliumi tanácsok... szolgálják a teremtés megújulását: ’Alávetik a világot az embernek és kifejezik, hogy ő viszont tökéletesen átadhatja magát Istennek’. Az egész Egyház növekedésén... minden Intézmény - sajátságos hivatása szerint - különböző módon és kifejezésformában fáradozik... Esetenkint:

a) A kizárólag szemlélődésre irányult intézmények, melyek tagjai magányban és hallgatással, szüntelen imával és kemény önsanyargatással kizárólag Isten számára vannak jelen... - bár a cselekvő apostolkodás nagyon sürget... -, Krisztus Titokzatos Testében mindig kimagasló helyet fonalnak el...

b) Azok a szerzetesek és szerzetesnők, akik az apostoli életnek, az evan- gelizálásnak vagy a szeretet és irgalmasság cselekedeteinek szentelik magukat..., az emberiség ínségére képesek feleletet adni: szenved a biztonság, az igazság és az Isten felé való nyitottság hiánya miatt. Van szavuk az igazságtalanság, megkülönböztetés, elnyomás, háború és éhség miatt szenvedő emberiséghez is...

c) A Világi Intézmények tagjai mindennapi életüket a különböző társadalmi csoportokban töltik... Segítenek az emberen, akivel sorsközösséget vállalnak a világban. Felkínálják neki az emberi lét összhangjának és szépségének érzékét... Életükkel tesznek tanúságot és emberhez méltó közösséget alkotnak... Igazolják, hogy az ideiglenes valóságok megeleveníthetik a társadalmat, ha az evangélium erejével itatjuk át azokat..."

Befejezésül buzdítja a pápa a papokat, szerzetesnőket és szerzeteseket:

"Keressétek az Istennek szentelt életetek hiteles megújításához az erőt és az utakat, mint apostolkodástok helyes irányát és módszereit. Keressétek önazonosságtokat, mint a házigazda, az okos ember, aki ’kincseiből újat és régit hoz elő5 (vö. Mt 13,52). Igen, keressétek Máriával a lelki életrevalóságot... Mindegyikteket és közösségeiteket is szívből reá bízom és áldásom adom..."

Sz