Szolgálat 80. (1988)

Tanulmányok - Cserháti Ferenc: Alakulatok sokasága... egységében

Peter Neuner müncheni teológiai professzor legújabb kutatásai rámutatnak arra, hogy az újszövetségi Szentírásban a "laos" görög kifejezés csak igen kevés helyen vonatkozik a keresztények közösségére. Itt a szó legtöbbször a tudatlan tömeget jelenti. Éppen ezért a Szentírás csak óvatosan használja egyházi vonatkozásban. De ahol az Újszövetségben a "laos" kifejezés mégis az egyházi közösségre vonatkozik, ott mindig a krisztushívők összességét jelenti, papokra és világiakra vonatkozó ellentétes megkülönböztetés nélkül. Itt a "laos’Vagy magyaros használatban "a laikusok", álljon ez bármennyire is közel a "laikos" görög melléknévhez, mindig a keresztények legmegtisztelőbb címe, megszólítása: "ők a nép", "a laos", a keresztények, a krisztushívők, laikusok és klerikusok, hívek, papok, püspökök és diakónusok mind együtt, mint ahogyan ez Szent Péter első leveléből kétségtelenül kitűnik: "Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok... (lPt 2,9). Itt a nép a papság, és a papság képezi a népet (Peter Neuner, Der Laie und das Gottes Volk, Frankfurt am Main, Knecht 1988,25-34, főleg 28-30 és 33-34).

A Szentírás ekkleziológiai szóhasználatában a "laikus" kifejezés a hívők (laos) és a nem hívők (ethnos) megkülönböztetésére szolgál, de sohasem az egyház közösségén belül létező kasztok, rendek és állapotok megnevezésére. Éppen ezért a mai értelemben vett klerikus és laikus szóhasználat alátámasztására alig található elfogadható biblikus magyarázat.

A krisztushívők kiválasztottsága azonban még nem jelenti azt, hogy mind egyformák és egyforma feladatokkal, adományokkal és hivatalokkal rendelkeznek az egyházban. Mindannyian krisztushívők, de nem azonosak, még ha egyenértékűek is. Szent Pál szóhasználatával élve: egy a test, de tagjai különböző és nélkülözhetetlen funkciók betöltésére hivatottak az egy test szolgálatában (IKor 12,14-25). A különböző hivatalok képviselőinek számára - apostolok, diakónusok, presbiterek egyik oldalon, és a nem hivatalviselők megkülönböztetésére a másik oldalon - az Újszövetségben még nem alakultak ki gyűjtőfogalmak, de mindannyian keresztény küldetésük tudatában éltek, apostoli küldetésük kibontakoztatásán fáradoztak, papok és hívők egyaránt lelkészkedtek: "Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit az Isten a kegyelemben ajándékozott nekünk. Erről beszélünk is, de nem az emberi bölcsesség tanította szavakkal, hanem ahogyan a Lélek tanít, lelki embernek lelkieket nyújtva" (IKor 2,12-13).

Az első keresztény közösségekben a papok és hívek elsősorban krisztushívők. Szoros egységet alkotnak, mert mindannyian szívükön viselik Krisztus ügyét, apostolkodnak és lelkészkednek a nekik megfelelő módon a közösség javára, ezért egységet is alkottak: "A Krisztussal való közösség magába foglalja a keresztények egységét, és ez a természetes és történelmi válaszfalak egyfajta megszűnését jelenti" (J. Ratzinger, Die christliche Brüderlichkeit, München 1960, 78).

30