Szolgálat 80. (1988)
Tanulmányok - Cserháti Ferenc: Alakulatok sokasága... egységében
csoportokban az egyházközség jelenik meg (jel és eszköz), a püspökökkel együtt a részegyházakat képezik, s mind együtt a világegyházat. Ebből következik, hogy bárminemű kis közösségi csoportosulás, amely közelebb visz Istenhez és emberhez, Isten üdvözítő akaratának, az egységnek jele és eszköze, megjeleníti Krisztus egyházát és feltétlenül létjogosultsággal rendelkezik. Az egyház megvalósulásáról szóló zsinati tanítás felkínál tehát egy olyan elméleti, dogmatikai lehetőséget, amely még jó 20 évvel a II. Vatikáni Zsinat után is, gyakorlati, pasztorális átültetésre várakozik. Úgy néz ki, hogy a ''tömegegyház" gondolata ma is kísért még bennünket. Pasztorációnk többfelé még mindig abban merül ki, hogy a vasárnapi szentmisére minél több embert összetoborozzunk, mert csak így vesszük biztosra, hogy helyi egyházakról beszélhetünk, még akkor is, ha bár tömegesen megjelenítjük Istenhez fűződő közösségünket, de elhanyagoljuk az egymás közötti egység ápolását. Különösen a nagyvárosokban tapasztalható ilyen irányú elidegenedés. Az emberek éveken keresztül egymás^ mellett ülnek a padokban a szentmisén, talán még együtt is járulnak az Úr vendéglátó asztalához, de egymást mégsem ismerik, egymáshoz semmi közük. Egyházközségeink sok helyütt gyors segélyszolgálatra beállított lelki töltőállomásokká váltak, ahol a hívek gyorsan elvégeztethetik a szükséges lelki javításokat, futtában tankolhatnak és máris továbbállhatnak. Ez lenne Isten szándéka közösségével - az ekkleziával? Megfigyelhető, hogy a világ azon tájain, ahol az Isten üdvözítő szándékát, az Isten és embertestvér közötti közösséget, egységet megvalósítják, ott kevésbé érezhető az egyház elnéptelenedése. Viszont főleg az ipari nagyvárosokban, ahol az egyház hagyományosan és inkább csak vertikálisan az Istenhez fűződő közösséget szorgalmazza és elmulasztja horizontálisan az embertársak közötti egység tudatos gondozását, ott a szentmisén egyre inkább csak lézengenek az emberek. E hiányosság kiküszöbölésének érdekében a jövőben mindenképpen azon kell lennünk, hogy az emberek közötti szoros egység ápolása révén megteremtsük az Istennel való bensőséges kapcsolatot és közösséget. Ebben nagy szerepet játszhatnak a legkülönfélébb vallásbaráti, érdek- és célcsoportok, amelyek beállítottságuknál fogva eszközei és jelei lehetnek Isten üdvözítő szándékának: az üdvösségnek (sacramentum et rés). 7. Elsősorban mind keresztények, s csak aztán papok és világiak Jézus Krisztus üdvözítő művének továbbvivői, folytatói, megjelenítői és művelői a világban elsősorban nem egyének, hanem közösségek, gyülekezetek, egyházak. Isten nem egy embert hívott Szent Fia üdvözítő művének szolgálatára, hanem egy egész emberi közösséget, amely nem származás, körülmetélés, vagy más kultikus előírás és törvény betartása révén válik egy néppé, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által. Isten a pogányok soraiból népet toborzott magának (ApCsel 15,14), amelyben nincsenek többé szentek és nem szentek, "hieros" és "laikos", felszenteltek és világiak, mert Jézus Krisztusban mindnyájan megszentelődtek. 29
