Szolgálat 80. (1988)
Tanulmányok - Lukács László: Lelkipásztori kommúnió
Mégis keresni kellene olyan rugalmas és a természetes növekedés lehetőségeit biztosító szervezeti formákat, amelyek valóban segíthetnék az alulról induló vállalkozásokat. Jó tudnunk azonban azt is, hogy a papi egység eszménye már a 17. században világszervezetet hozott létre: az Unió Apostolica szervezetét, Bertalan Holzhäuser kezdeményezésére. Az Unió - szabályzata szerint - "azokat a papokat gyűjti össze, akik segíteni akarják egymás papi életét a lelkiségben és a lelkipásztorkodásban. Sajátos vonása a testvéri segítés: a papság ösztönzése az apostoli életre, a szent és nagylelkű életre". Az Unió Apostolica a világháborút megelőző időkben Magyar- országon is működött - kérdés, nem érett-e meg az idő arra, hogy újra kovásza legyen a magyar papi egységnek is? 8. Már a Papi Lelkiség című kiadványsorozat külön rovatot szentelt a kispapegységnek. Amint az egyik cikkíró az 1942/43. 1. számában (16.o.) megállapítja: "Miért beszélünk kispapegységről? Mert nincs meg. Sem a szemináriumok között, sem egy szemináriumon belül." A fiatalosan gondolkodó hang ma is elgondolkoztathat: mennyire találó ez a megállapítás napjainkban is, amikor pedig a szemináriumok és a szeminaristák száma csak töredéke a világháború előttinek. Az összefogás tehát részben könnyebb, részben sokkal sürgetőbb volna. A szemináriumi évek azért különösen fontosak a pap életében, mert legtöbbüknek szinte csak ebben az időben van lehetősége arra, hogy beletanuljon a tényleges közösségi életbe. Súlyos mulasztást követ el az a kispap, aki kihasználatlanul hagyja ezt a lehetőséget, s alig várja, hogy végre megkezdhesse önálló, szabad életét. Egy-egy szeminárium belső egységének elérése^ folytonos küzdelmet kíván növendékek és elöljárók részéről egyaránt. Állandó erőfeszítés ez, amely talán látványos és tartós sikerek nélkül is meghozza gyümölcsét. Még nehezebb feladat a szemináriumok közti kapcsolatteremtés. Néhány éve az egykori katonatársak hajdani barátságaiból indultak el azok a találkozók, amelyek nemcsak a régi barátságok ápolására adtak lehetőséget, hanem a közös szellem, a lelkiség formálására is. xxx A nagy tervek persze nem sokat érnek gyakorlati megvalósítás nélkül. Paskai László prímás-érsek 1987. szeptember 21-én kelt levelében közzétette azokat a konkrét felajánlásokat a papi egység szolgálatára, amelyeket mind több és több pap tesz magáévá: 1. Hetenként egyszer egy órás szentségimádást végeznek a magyar papi egységért. 2. Hetenként legalább egy paptestvérüket meglátogatják. 3. Kerülik azt, hogy paptestvéreikről rosszat mondjanak. Aki beleépíti az életébe ezt a hármas célkitűzést, látni fogja, hogy nem keveset vállalt. Persze mindez csak egyéni elszánás. Az egyéni akaratoknak közös összefogássá, tényleges találkozókká kell erősödniük, hogy Jézus szándéka a magyar egyházban is megvalósuljon. 24
