Szolgálat 80. (1988)
Tanulmányok - Cserháti Ferenc: Alakulatok sokasága... egységében
Cserháti Ferenc ALAKULATOK SOKASÁGA A KÖZÖS VÁLLALKOZÁS EGYSÉGÉBEN Hányszor elhangzott már, nemcsak világi, de egyházi körökben is a közismert régi igazság: egységben az erő! Ezt emlegették emberemlékezet óta a fővezéri sátrak, a királyi udvarok és a zsinati aulák megbeszélésein, de ugyanezt hangoztatják napjainkban is a klub- és tanácsgyűléseken, a szószéken... A cél mindig ugyanaz: egységre és összetartásra szólítani, s ugyanakkor rámutatni arra: a közösség ráldenéje az egyenetlenkedés. A bölcs vezetők és követőik sohasem szűntek meg egységre szólítani közösségeiket. Mindig könyörtelenül ostorozták a széthúzást és kárhoztatták a pártoskodást; a közös célkitűzések sikeres kivitelezésének érdekében pedig óhajtották, kívánták és követelték az egységes és összetartó szellemet. Nem is kellett ahhoz feltétlenül isteni szó, hogy a történelem egy adott pillanatában három evangélista is világgá röpítse az egymással torzsalkodók keserű tapasztalatát és közhírré tegye: "Minden önmagával meghasonlott ország elnéptelenedik, minden önmagával meghasonlott város vagy ház elpusztul" (Mt 12,25; vö. Mk 3,24; Lk 11,17). A törzsek, népek és nemzetek történelméből kezdettől fogva rájöhetett és okulhatott az emberiség, hogy az egyenetlenkedések és széthúzások pusztulásba sodorják nemcsak egy-egy Nabukadnezár erős és hatalmas birodalmát, de a családok, a városok és az országok (egyház-)közösségeit is. Lehetett Nabukadnezár megosztott birodalmát jelképező szobra bármennyire szép és hatalmas, az tönkrement, mert hiányzott belőle az egység (vö. Dán 2,41; 11,4). Az egyenetlenkedés, megosztottság és széthúzás olyan centrifugális erő, amely szétpattintja és szétzúzza még a legszilárdabb közösséget is. 1. Az egység Krisztus egyházának lényegi eleme Krisztus Urunk megváltó művének folytatása érdekében olyan közösséget hozott létre, melynek lényegi eleme - és nemcsak tulajdonsága, amolyan ismertető jele - az egység. Akarata szerint az egyház lett azok közössége, akik a világban megdicsőült életének látható organizmusát képezik, életét élik, és az ő művét folytatják az idők végezetéig (vö. lKor 12,13). Isten csak egy Krisztust küldött a világba, hogy általa kimutassa látható formában irántunk tanúsított szeretetét és üdvözítsen minket. Ő lett üdvösségünk szakramentuma, azaz üdvösségünk egyetlen igazi jele és eszköze, "az egyház pedig Krisztusban mintegy szakramentuma vagyis jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberiség egységének" (LG 1,1). így Krisztus Urunk egyházának egysége Üdvözítőnk egyetlen valóságából fakad, hiszen anélkül, hogy az egyházat azonosítanánk 25
