Szolgálat 80. (1988)

Tanulmányok - Lukács László: Lelkipásztori kommúnió

Az Isten népének, az egyházmegye minden hívőjének keresztény felelősségét, egyházhűségét, közösségi tudatát ébresztik fel és erősítik meg. A kommúniós egyháznak állandósuló "zsinati folyamatban" kell élnie. A zsinati határozatok komoly belső reformokat indíthatnak el. De talán még a határozatoknál is fontosabb az egyházban való együvé tartozás eleven és folytonos tudata. Mindez ma elképzelhetetlen papok és világi hívek együttműködése nélkül. E tágabb együttműködés hátterében viszont a közösségek vezetésének szolgálatára szegődött papok kommúniója húzódik meg.

4. Nemcsak Jézus sürgette a megtérést az Isten Országának eljöttére hivatkozva. A köztünk levő Isten Országa folytonos megtérést kíván mindnyájunktól. A múlt sebei csak akkor gyógyulhatnak be, ha a kölcsönös kiengesztelődés útjára lépnek mindazok, akiket nézeteltérések, eltérő módszerek elválasztottak egymástól. A krisztusi kiengesztelődés nem jelenti a jó és a rossz közti különbség elmosását - a bűn nagysága éppen az irgalomban mutatkozik meg leginkább. A papok nem teljesíthetik a kiengesztelődés szolgálatát, ha egymással nem tudnak kiengesztelődni.

5. Az egység eszményének elvi hangoztatása üres szólam marad annak tényleges gyakorlása nélkül. A közelmúlt főpásztori megnyilatkozásai megerősíthették azokat, akik a maguk szűkebb körében eddig is törekedtek a rendszeres együttlétre vagy leginkább a spontán találkozások tartalmasabbá tételére, tudatosabb megszervezésére. Hogyan és mikor lehetséges az elszórt, egymás létéről esetleg nem is tudó csoportok találkozása egymással? Hogyan és mikor lehetne egyházmegyei, esetleg országos szintre felemelni s ezzel is megerősíteni az együvé tartozás tudatát? A gyökerektől elindult kezdeményezés ereje éppen abban rejlik, hogy nem központi intézkedés hozta létre, nem csupán előírást, utasítást teljesítenek tehát azok, akik csatlakoznak hozzá. Kérdéseinket persze kételyek is követhetik: egy ilyen egységmozgalom nem osztja-e meg újra a papságot? Nem teszi-e még elhúzódóbbá a magányosakat? Mi a garanciája annak, hogy ezt a törekvést valóban az egység krisztusi szándéka indítja?

6. Fontos előrelépés lenne az egység útján, ha a különböző lelkiségek követői, mozgalmak, bázisközösségek képviselői közelebb juthatnának egymáshoz, egymás kölcsönös megismerése révén. Elfogadnák azt a tényt, hogy ugyanannak a Léleknek különböző adományai lehetnek, de megkeresnék a közös krisztusi alapot, amelyen minden kereszténynek lelkiségben azonosnak kell lennie. Ha egymás sajátos lelkiségét fölfedeznék, akkor bizonyosan gazdagodnának saját közösségükön belül is. Mivel pedig az egyház felelős vezetői a részegyházak élén álló püspökök, a mozgalmaknak nemcsak egymással kell szót érteniük, hanem a hierarchiával és a mozgalmakhoz nem csatlakozó lelkipásztorokkal is. Integrálódásuk persze hosszú és nehéz folyamat. Bizalmat, bátor kezdeményezést, nagylelkűséget, önmérsékletet, józanságot és igaz egyházhűséget kíván meg a mozgalmak tagjaitól, de a mozgalmakhoz nem tartozó papoktól és hívektől is.

7. A szervezetektől, hivatalos intézményektől sokan húzódoznak - az egyéni kezdeményezésnek inkább gátját, mint segítőjét látják bennük.

23