Szolgálat 80. (1988)
Tanulmányok - Lukács László: Lelkipásztori kommúnió
individualizmus a papság lényegét sodorja veszélybe, és súlyos lelkipásztori károkat okozhat. Olyankor válik ez például láthatóvá, ha egy-egy pap áthelyezésekor összeomlik a látszólag jól funkcionáló egyházközség, mert egyetlen személy bűvkörére épült, szektaszerűen izolálódott az egyház nagyobb közösségén belül. III. Az egység meggyengülése a magyar egyházban A magyar egyházban utoljára talán Hunya Dániel jezsuita, a szegedi szemináriumnak hosszú időn át spirituálisa, fogalmazta meg messzire hangzóan, hogy a belső megújulás, reform csak a papi egység megerősítésével valósítható meg. Színvonalas kiadványsorozata, a Papi Lelkiség egyik fő célkitűzésének tartotta a magyar papi és szerzetesi egység megteremtését. A lap 1941-től jelent meg, évente négyszer, 1948-ban történő megszüntetéséig. A 18 megjelent szám mindegyikében külön rovat foglalkozott a papi egységgel. A II. világháború nyomán bekövetkezett változások alapjaiban rendítették meg a magyar papi egységet. A folyamatok elemzése elmélyült történelmi tanulmányozást tenne szükségessé. A teljesség igénye nélkül, a tanulságok kedvéért mégis meg kell említenünk néhányat az okok közül. 1. Megszűntek azok az átfogóbb, egyházközségeket, sőt egyházmegyéket áthidaló katolikus szervezetek, társulások, amelyek közös célokat, kereteket, tevékenységet biztosítottak a lelkipásztoroknak. (Csak példaként említjük, hogy 1940-ben 176 főiskolai és egyetemi diákegyesület működött hazánkban.) 2. Az egyházmegyék vezetésében bekövetkezett változások nem kevés gyanakvást és bizalmatlanságot szültek a papság körében. Meggyöngült, néhol megszűnt a lelkipásztori munka egységes irányítása. A papság egyre inkább egyéni elkötelezettsége és elképzelései szerint végezte munkáját, tartott ki egyes lelkipásztori tevékenységek mellett, s az ütőképes "hadsereg" egyre inkább elszigetelt "partizánosztagokra" vagy magányos farkasokra bomlott szét... 3. Fokozta az elszigetelődést az is, hogy a papság nem egyformán vélekedett a Magyarországon végbement társadalmi változásokról, és eltérő szempontok alapján kereste helyét az új viszonyok között. A különböző megoldásokat választók fölöslegesnek, sőt károsnak bélyegezték egymás tevékenységét, kétségbe vonták egymás erkölcsi integritását, realitás- érzékét, egyházhűségét. A feszültséget növelte az, hogy alig adódott akár szóbeli, akár írásos lehetőség arra, hogy becsületesen tisztázzák: melyik nézet, eljárás igaz, melyik hű a keresztény tanításhoz, melyik folytatja helyesebben a hagyomány útját. Az erkölcsi megbélyegzések, a paptestvéri kommúnióból történő rejtett vagy nyűt kirekesztések nemcsak a testvéri közösséget, de az egyházi fegyelmet is aláásták. Cselekvésünk iránytűje a lelkiismeretünk - de annak összhangban kell lennie az egyház hagyományával és közösségével. Ezekben az évtizedekben többen önállósították 19
