Szolgálat 79. (1988)
Eszmék és események - A Fatimai Közlöny jubileumi éve - Levelek a missziókból
Bár a résztvevők kétharmada fiatal lány és asszony volt, a 10 hétvégi előadás és imádság közben volt idő átgondolni, mit is akarunk mint katolikusok, és hogyan is mehetünk előre a zűrzavarban. Jó apostolok lettek, mert bevitték a gondolatot a falvakba is, és komoly "diszkusszió" után tervet is csináltak, hogyan javítsák a helyzetet. Három héttel ezelőtt a kormány is visszatért, fél erővel ugyan. Pénteken ide értek, vasárnap éjjel a banditák megkezdték munkájukat. Engem is meglátogattak, amikor a templomban voltam, bejöttek a házba, elvitték a miseboromat és a lepedőimet. Pénzt nem találtak, ahelyett elvitték a dokumentos tárcát, de amikor látták, hogy valóban nincsen benne pénz, letették az egyetlen üzlet bejárata elé. Reggel a nép megtalálta és visszahozta, látván a fényképet, tudták, kihez tartozik- Nem mérgesített fel egyáltalán, igazán számítottam rá. Éjjel két óra körül vissza is jöttek, hogy még több bor kellene nekik- De mondtam, hogy nincs több, és ha be akarnak jönni, az ablaküveg nyitva van. Szépen elmentek. Másnap reggel a nép meghallotta, és mindjárt nyomozták, s kiadták őket a rendőröknek. Persze bizonyíték nincsen, szabad mindegyik. De félnek kijönni a faluból, mert a nép váija, hogy bennszülött módon intézzék el a dolgot, - egy jó elhupázással. Húsvét elég szép volt. De meglepett, hogy mennyire a pünkösdista szekta befolyása alatt van az egész nép. Ez is új meglátás számomra. Itt a plébánia területén van a Cargo Kultusz központja is, de éppen mostan börtönben van a prófétájuk. Feláldozott egy pár fiatal lányt, hogy jöjjön a caigo, ígérve, hogy feltámadnak. De sem feltámadás, sem cargo, a szülők jóvátételt követeltek, de nem volt pénz, így bíróság lett belőle. Egy jó harmada a plébániának benne volt, és úgy ahogy, benne is van a cargo mozgalomban, de az elhalt őseik sem reagálnak és nem küldenek semmit. Imádkozni kell sokat, hogy a kegyelem, amit az Úr Jézus felajánl nekik, elfogadott legyen. S. Tóth Yangoru P.O. Box 107 WEWAK, ESP Papua New Guinea + Ami engem illet, hál’Istennek meg vagyok jól. Az iskolaévet 1988. március 26-án fejeztük be, nagy pompával és diplomakiosztással. Be kell vallanom, hogy a fölöpszigetiek értenek az ünnepségszervezéshez: díszes felvonulás, egyenruhák, zene stb. Az iskolaév befejeztével rögtön másnap elhajóztam Surigao del Notre disztriktus egyik szigetére, melyet Siargaonak neveznek E sziget az ország délkeleti részén fekszik, a Csendes-óceán partján. Nagysága kb. 25 km széles és 50 km hosszú. Eredetét illetően korall sziget, nagyon kevés termőfölddel, annál több banánfával és kókuszdiópálmafával. A sziget lakosai nagyon szegények. Ahogy említettem, termőföld majdnem nincs egyáltalán, de ami még rosszabb: mivel a sziget az első nagyobb földrész az ország délkeleti részén a Csendesóceán felől (húztam is a cukrát a plébánosnak, hogy jó idő esetén egész a Hawai Szigetekig elláthat), így minden tájfun először Siargaon söpör végig. Minden évben legalább egy tájfun pusztít arrafelé. A szigeten 6 plébánia van, mind a hat SVD kezekben (az Isteni Ige Társaságának tagjai a plébánosok). Öt közülük idevalósi, míg a hatodik lengyel nemzetiségű. Én pont a lengyelt látogattam meg, ugyanis vala-mikor együtt tanultunk Lengyelországban, a rendi főiskolákon. Öt év után először találkoztunk, méghozzá ily távol a mi öreg Európánktól. A nagyheti és húsvéti szertartások alatt jómagam a főállomáson voltam, míg a plébános a mellékállomásokat látogatta (7 ilyen kápolnája van). Az ok a nyelvtudásban rejlik. Mivel én csak angolul tudok, ezért én voltam a "városban" (2.000 lakos), ahol az emberek nagy része beszéli az angolt, míg a sziget belsejében nem nagyon, ott csak a helyi nyelvet lehet használni. A szertartások legfontosabb része a nagypénteki keresztét volt. Azon részt vett a falu apraja-nagyja, katolikus és nem katolikus (elég erős a szekták befolyása), habár az időjárás esős volt. A többi szertartásokon kb. fele annyian voltak jelen, mint ezen a keresztúton. 80
