Szolgálat 79. (1988)

Tanulmányok - Hegyi György - Dicenti Gyula: Üdvösséges böjt

3. Első pillanatra Jézus 40 napos böjtjének sincs más jelentősége, mint Mózesnél vagy Illésnél. Ő is küldetésére akart illően felkészülni. A Lukács evangéliumában felvázolt keret azonban döntően új szempontokra hívja fel a figyelmet. Jézus a "Lélek ösztönzésére" vonult a pusztába (Lk 4,1). A történtek végén pedig hozzáfűzi: "Miután a sátán ezekkel a kísértésekkel hiába próbálkozott, egy időre elhagyta Jézust" (Lk 3,13). Jézus negyvennapos böjtjének központi üzenete a sátán elleni küzdelme.

Krisztus nem "kívülről" akart megváltani bennünket. Nemcsak fennkölt szavakkal kívánta hirdetni, hogy mit és hogyan kell tennünk az üdvösség elnyerésére. Emberré lett, hogy kipróbálhasson mindent, a bűnt kivéve, amin nekünk végig kell vergődnünk. Járni akarta az utat, amit nekünk is járni kell, ha szeretetből vissza akarjuk adni az Atyának legnemesebb emberi kincsünket: szabadságunkat. A térben és időben kiteljesedő emberi szabadsághoz hozzátartozik a kísértés. - A rosszat is választhatjuk, amint Ádám tette.

Jézus ezért mindenekelőtt az egyedüllétet, a magányt vállalta magára negyvennapos pusztai tartózkodásával. ízlelni akarta azt a nehéz - ha nem a legnehezebb - emberi kísértést. A kigolyózottak, a társadalom megvetettjei, az évekig szigorú magánzárkában sínylődök tanúskodhatnak erről a kegyetlen kísértésről. Bőrükön tapasztalják, hogy "nem érezhetik, hogy szeretik őket". Jézus ki akarta üríteni ezt a poharat is. Színig megtelt a keresztfán, ahol ecettel itatták! De megkezdte már a pusztában, ahol - Mózes szerint - "vadállatok közt élt" (Mk 1,13).

Ilyen körülmények között még égetőbben tör fel a vágy: Legalább a fizikai életemet biztosítsam! Legalább a testem ne pusztuljon éhen, ha lelkileg el is vagyok vágva mindenkitől. Nem véletlen tehát, hogy Jézusnál - mint Adámnál is - az első kísértés az éhség. Ezt használta ki a sátán: "Ha Isten fia vagy, mondd ennek a kőnek, váljék kenyérré" (Lk 4,3).

Jézus tudta, milyen jó a kenyér. Otthon is evett már friss, lágy kenyeret. S később is sokszor volt hivatalos vacsorára gazdagon terített asztalnál. Nem hiába választotta tehát szerető önátadásának jeléül és eszközéül a kenyeret: "Én vagyok az élet kenyere" (Jn 6,48). De azt is tudta, hogy aki minden áron akar kenyérhez vagy több kenyérhez jutni, az elveszett ember, mert képes lelkét, hitét, Istenét is odavetni annak, aki többet, földi paradicsomot ígér. Meg akarta tapasztalni a kenyér, az éhség kísértését, hogy odakiáltsa minden kor és rendszer emberének: "Nem csak kenyérrel él az ember"! (Lk 4,5). Állj ellen a létfenntartásodat minden áron biztosítani ígérő calárd hitegetésnek, hiszen az élet fonalát végeredményben nem az emberek szövik! "Én vagyok a mennyből alászál- lott élő kenyér... a világ életéért" (Jn 6,51). "Csak az nem éhezik többé, aki hozzám jön (vö. Jn 6,37).

Megdöbbentő igazságok, felhívások rejtőznek Jézus böjtjében. Nincs mentség - üzeni -, ha nem állsz ellen az evés, a kenyér kísértésének. Ne feledd, első helyen a sátán a hasadon keresztül próbál hatalmába keríteni.

41