Szolgálat 79. (1988)
Tanulmányok - Hegyi György - Dicenti Gyula: Üdvösséges böjt
De ne félj, Isten képes megadni mindazt, ami életed fenntartásához szükséges. Hiszen ő táplálja az ég madarait, öltözteti a mezőit liliomait (Lk 12,25-30), ameddig bölcs akarata életben akarja tartani őket. A kenyér kísértése azonban csak az első lépés. Ha itt nem képes az ember ellenállni, hogy járja meg a Getszemáni kertet és a Golgota hegyét? Mert Jézus erre akar felkészíteni a böjt vállalásával, az ételről való lemondással. Saját életével s halálával igazolta, hogy akkor dicsőült meg végleg, amikor teljesen kiüresítette magát a kereszten. Ez az út áll nyitva követői előtt is. A böjt, az önmegtagadás, a minden éhségen uralkodni képes szeretet, a megdicsőülés felé vezető út első lépése. S aki nem teszi meg az elsőt, az soha nem érhet célba. - Ne álltassuk tehát magunkat, hogy a rossz elleni küzdelem a hitből vállalt böjt nélkül is lehetséges. A gonosz szellem "nem megy ki másként, csak az imádság és böjt hatására" (Mk 9,29). Ne higgyük, hogy csak Jézust kísértette meg a sátán. "Ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi (ma is), kit nyeljen el" (lPt 5,8). S hogy milyen ravaszul dolgozik, szintén szemlélteti Jézus megkísértése. Amint már fentebb láttuk, a böjt Isten iránti hódolatunk, a vele való helyes találkozás és a gonosz elleni küzdelem döntőérvényű eszköze. S Jézusnál mégis pont ezt próbálta visszájára fordítani a sátán. Mintha ezzel is tanítani akarta volna Krisztus: Ne felejtsük, a böjt hiúságra, képmutatásra is vezethet. Talán azt képzelhetjük, hogy már saját erőnkből teremtettünk rendet ösztöneink között, már erősek vagyunk a sátán elleni harcban, mivel böjtöltünk? Vigyázz, így gondolták a farizeusok! - A megoldás természetesen nem az, hogy ilyen kísértés után többé nem böjtölünk. Fogadjuk meg Krisztus szavát: Ügy tegyük, hogy csak Atyánk lássa a rejtekben (Mt 6, 16-18). S emlékezzünk arra, hogy mindenekelőtt Isten szava legyen táplálékunk (Mt 4,4). 4. Az írás azonban elénk tárja annak helyzetét is, aki nem böjtöl. A dúsgazdag "mindennap nagy lakomát rendezett", míg a szegény Lázár még annak is "örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült". Állati sorban tengődött, a kutyák között (Lk 19,19-21). A dőzsölőnek nincs mentsége. A példabeszéd súlyát akkor fedezzük fel igazán, ha emlékezünk Jézusnak az utolsó ítéletre felállított mércéjére. Elvesztünk, ha nem adtunk neki enni, ha nem tápláltuk őt az éhezőkben. Elmarasztalja a dúsgazdagot, mert nem vette észre, hogy a nyomorult koldusban, Lázárban Jézus kopogtatott ajtaján élelemért. Ha Jézus személyesen mondaná nekünk, hogy éhezik, bizonyára a falatot is megvonnánk a szánktól, hogy csillapítsuk éhségét. Miért nem tesszük meg azokkal, akikkel azonosítja magát? S ilyenek ezrével vannak nemcsak a harmadik-világban, hanem minden nagyobb városban. Hospes venit, Christus venit (Vendég érkezett, arckor Krisztus jött hozzánk) hangoztatták a régi szerzetesek. Ma is eleven ez a meggyőződés 42
