Szolgálat 79. (1988)
Tanulmányok - Szentmártoni Mihály: Önmegtagadás a lélektan tükrében
2. Meg sem próbáljuk felsorolni az önfegyelmezés minden egyes formáját, számuk úgyis meghatározhatatlan. Fontos azt tudatosítani, hogy sohasem válhat öncélú gyakorlattá; pusztán eszköz ahhoz, hogy jelképesen is bizonyítsuk készségünket a kegyelemmel való közreműködésre. Közvetlen hatását tekintve pedig azt kell mondanunk, hogy erősíti az akaratot és az önellenőrzést. Ez pedig közvetve növeli bennünk az Isten iránti szeretetet. Ha a lemondás öncélúvá válik, az ember könnyen a hiúság kísértésének áldozata lesz. Bizonyítják ezt a pusztai atyák példái, akik közül egyesek, nagy önsanyargatásuk ellenére még a hittől is elszakadtak. A testi önfegyelmezés terén négy formát külön kiemelnek a lelki írók: virrasztás, ima, böjt és alamizsna. Ma ezek a vezeklési formák nagyon távolinak tűnnek, az imán kívül alig jut eszünkbe gyakorolni valamelyiket. Az érdekes csak az, hogy pontosan ezeket az önfegyelmezési gyakorlatokat fedezi fel ismét a lélektan és alkalmazza terápiás célokra. A böjtölésnek és alamizsnaosztásnak egyre több híve akad a nyugati társadalmakban, különösen Fiatal keresztények körében, csakhogy más néven vált ismét embert és jellemet formáló gyakorlattá: a fogyasztói mentalitás megfékezése a szegények iránti szoüdaritásból. Egytányéros-ebédnapokat tartanak és az így megspórolt pénzt a szűkölködők javára adják. A virrasztás is új ruhában jelent meg a pszichoterápiában: a depressziósok kezelésénél alkalmazzák. Közismert ugyanis, hogy a depressziósok gyakran szenvednek álmatlanságban és éppen ilyenkor, este az ágyban gyötrik őket sötét gondolatok. Ezeknek ajánlják: az ágy alvásra szolgál, ha egy idő után nem tudsz elaludni, kelj fel és foglalkozz valami mással. Persze, ha azt akarjuk, hogy ezek a gyakorlatok ismét vallásos erejű eszközökké váljanak, akkor úgy kell azokat motiválni. 3. Mindenekelőtt azok az áldozatok jutnak eszünkbe, amelyeket az élet sodor utunkba. Minden döntés lemondás is. A közösségi és családi élet pedig sok lemondást és áldozatvállalást követel meg. Milyen értékük van azoknak az áldozatoknak amelyeket másokért hozunk? Elsősorban nemesítenek. Van azonban a másokért vállalt áldozatnak még egy arculata, amely hiteles imává képes azt változtatni: fel lehet ajánlani másokért, nagy szándékokra. Valamiért vagy valakiért áldozatot hozni mindig nagylelkűséggel és örömmel tölt el bennünket. A mások életét áldozattal Idsérő személyek csodálatos nagylelkűséget árasztanak magukból. Pavao Hnilica püspök egy megrendítő tanúsága talán még közelebb hozhatja hozzánk az áldozatvállalás emberi és keresztény nagyságát: "Hazámban él egy püspöktársam, akit én szenteltem fel. Előbb sofőrként ill. utcaseprőként kereste meg kenyerét, aztán 12 évet börtönben töltött; most gyárban dolgozik. Már harminc éve püspök. Munkahelyén nagy hordókat kellett átgurítania az udvarból a csarnokba.. Kint mínusz 20 fok hideg, bent pokoli hőség. Karácsony is munkanap. Megfázott, tüdő36
