Szolgálat 78. (1988)

Eszmék és események - Szent István király emlékei Ausztriában (Cser-Palkovits István)

SZENT ISTVÁN KIRÁLY EMLÉKEI AUSZTRIÁBAN

A Szent Király alakja újból a magyarság érdeklődésének központjában áll. Hatalmas és gazdag egyéniségében főleg az apostol és a szent jellemvonása kap meg bennünket. Legnagyobb tette a magyarság lelkének kereszténnyé gyúrása, jelenének és jövőjének átértékelése volt, amihez példaadása, a láisztusi elvek szerint berendezett hétköznapi élete járult. Ebben adott jó példát minden idők magyarjának. Neve és emléke beleivódott a nemzet életébe. Szentté nyilvánítása után tiszteletére templomok épültek, oltárok emelkedtek, szobrok és képek készültek, s székes- fehérvári kőkoporsójához úgy zarándokolt a magyar nép, akárcsak más nemzetek fiai nagyjaik sírjához.

Tanulmányunk címe első szent királyunk 900 éves tiszteletére utal. Emlékanyaga - főleg az elcsatolt Nyugat-Magyarország, a mai Burgenland területén - bőségével, távlataival és nemzeti műveltségünk gyökérszálaival való kapcsolatai miatt tölthet el mindnyájunkat meghatott tisztelettel. A burgenlandi kultuszterületen a magyar szentek tiszteletének külső megnyilvánulásai: templomok, kápolnák építésében, szobrok, képek, üvegfestmények felállításában - gyakoriságukkal s a terület arányához mérten - jóval fölülmúlják a hazai, országos átlagot. A következőkben Szent István tiszteletének három magyar vármegye (Moson-Wieselburg, Sopron-Ödenburg, Vas-Eisenburg), a régi haza nyugati határterületén fennmaradt nyomait vizsgáljuk és ismertetjük.

Szentistváni plébániák

Az 1960-ban önálló egyházmegyévé lett kismartoni (Eisenstadt) püspökség - Burgenland egész ősi területe -valamikor az esztergomival egvidőben alapított győri püspökséghez tartozott. A magyarság csallóközi Lél- és a Sopron-Vas megyei Vérbulcsú-nemzetség földjén biztonságban élt a frank illetve a karolingi uralom alatt kereszténnyé lett avar lakossággal együtt. Szent István a II. Szilveszter pápától kapott koronával s az egyház megszervezésére jogosító felhatalmazással vezette népét a kereszténységre, s ezzel végérvényesen a római egyház kötelékébe és a nyugati műveltségbe is. A térítő tevékenység - a megfelelő egyházi és világi munkatársakkal - oly nagyarányú volt, hogy István halálakor az ország 2 érsekségre, 8 püspökségre, összesen 10 egyházmegyére - külön-külön 4-5 főesperességre - tagozódott. A kijelölt főesperesek irányítása mellett indult meg a plébániák megszervezése. Szent István uralkodása második felében már elrendelte (I. törvénykönyv, Liber primus, I. t.c.) 10 falu összefogását egy-egy plébániatemplom építésére és fönntartására. Fölszerelésük a püspök és a királyi udvar feladata volt. A kilály terve szerint a világi és egyházi közigazgatás szervei szoros kapcsolatban működtek egymással, ezért minden várispánságban kialakult egy főesperesség.

84