Szolgálat 78. (1988)
Az egyház szava - II. János Pál szociális körlevele (A. Houssiau)
így az a benyomás keletkezhet, hogy mindez leküzdhetetlen akadályt teremt az egyes személyekben és intézményekben. Ha a jelen helyzet különböző nehézségeknek tulajdonítható, nem tárgytalan, hogy "bűnös rendszerekről' beszéljünk. Ezek forrása azonban, ahogy már rámutattunk a "Kiengesztelődés és bűnbánat" (Reconciliatio el poenitencia) kezdetű apostoli buzdításban, személyes bűnökben van, s következésképpen a személyek konkrét cselekedeteihez fűződik. Ez utóbbiak hozzák létre s szilárdítják meg a bűnös rendszereket s teszik nehézzé, hogy megszűnhessenek. Egymást erősítik s terjesztik tehát, újabb bűnök forrásai lesznek, valamint befolyásolják az emberek magatartását. A bűn" és "bűnös rendszerek" kategóriáit ritkán alkalmazzuk a modem társadalmi helyzetekre. Pedig nem igen hatolhatunk annak a valóságnak mélyére, amelyik szemünk elé tárul, ha nem nevezzük meg a minket érintő bajok gyökerét. Joggal beszélhetünk "önzésről", "rövidlátásról"; gondolhatunk "téves politikai számításokra" és "oktalan gazdasági döntésekre". Mindezekben a kifejezésekben azonban visszhangzik az erkölcsi vagy etikai elem. Olyan az ember tennészete, hogy nehezen vizsgálhatjuk alaposabban a személyek tetteit vagy mulasztásait, ha - egyik vagy másik módon - nem vesszük figyelembe az etikai természetű tételeket és kifejezéseket. Ez az eljárás gyümölcsöző, főként ha következetesen vezetjük végig és ha az Istenbe vetett hitre s az ő törvényére támaszkodik, aki a jót parancsolja és a rosszat tiltja. Ebben különbözik a pusztán társadalom-politikai és a "bűnt" illetve a "bűnös rendszereket" kifejezetten figyelembe vevő elemzés. Ez utóbbi felfogás tekintettel van a háromságos szent Isten akaratára: az emberre vonatkozó tervére, igazságosságára és irgalmára. Isten - aki gazdag irgalmában, az ember meggáltója és az élet szerzője - meghatározott állásfoglalásokat követel az embertől a felebarátra vonatkozó tetteiben és abban is, amit kerülnie kell. Kapcsolat áll tehát fönn a tízparancs "második táblájával" (vő. Kiv 20,12-17; MTörv 5,16-21). Ha az ember nem veszi figyelembe ezeket, megbántja Istent és igazságtalanul jár el embertársaival szemben, mivel olyan körülményeket és akadályokat teremt a világban, amelyek kihatnak jóval túl egyéni tettein és életének rövid szakaszán. Ily módon befolyást gyakorol a népek fejlődésének folyamatára is, amelynek visszamaradását vagy lassúságát ebben a megvilágításbem kell értelmeznünk (36.p.). Az Egyház szerepe Bár az Egyház nem kínál fel technikai megoldásokat, mégis szaktekintély a humanizmus terén: vallási küldetése kiterjed az ember evilági boldogságára, mert ez nem szorítkozik a technikára. Evangelizáló feladatában ismertetnie és terjesztenie kell szociális tanítását. Nem azért, hogy egy harmadik politikai utat vagy ideológiát fejtsen ki, hanem hogy az evangélium fényében segítse értelmezni a világ valóságait és 72
