Szolgálat 78. (1988)

Az egyház szava - II. János Pál szociális körlevele (A. Houssiau)

következetesen ehhez irányítsa az ember viselkedését. Profetikus küldetésében együtt kell, hogy járjon mind a bűnök és erkölcsi okaik feltárása, mind pedig az üdvösség hirdetése.

A nemzetközi fejlődésnek ilyen szemléletében a szegények iránti elsődleges szeretet megkívánja, hogy felelősséget vállaljunk az éhezőkkel s azokkal szemben, akik el vannak zárva a természeti, gazdasági és kulturális kincsektől, valamint azok iránt is, akik meg vannak fosztva a politikai és vallási szabadság alapvető jogaitól. Ennek a szeretetnek gyakorlati tettekben kell megnyilvánulnia. Ilyenek pl. a nemzetközi kereskedelem és pénzügy reformja, a technológiai csere, a nemzetközi szervek rendszerének felülvizsgálása. De az egymásért való felelősségnek támogatnia kell a hátrányban levő országok kezdeményezéseit is, hogy megteremthessék maguknak az összes állampolgár neveléséhez szükéges teret, felismerhessék szükségleteik helyes értékrendjét, gyarapodhasson élelmiszer-termelésük és politikai részvételük. Elő kell mozdítani az együttműködést a népek között, főleg a leghátrányosabb helyzetben levőkkel; elsősorban új, regionális szervezetek keretében, amelyek tiszteletben tartják a szabadságot, egyenlőséget és a részvételt. A szolidaritásnak ugyanis karöltve kell járnia a függetlenséggel és a szabad önrendelkezéssel ezeknek a szervezeteknek a keretében.

Röviden: a teljes s hiánytalan fejlődés célja az emberibb élet. Ennek a szabadságnak vannak kulturális, transzcendentális és vallási dimenziói. Az akadályok legyőzésében mutatkozó nehézségek gyökere a bűn s az ebből eredő rendszerek. Hogy úrrá lehessünk ezeken, leginkább az egymás iránti felelősség valamint a legszegényebbek figyelembevétele segíthet.

Az Egyház hangoztatja, hogy megszabadulhatunk ezektől a béklyóktól, mert hiszi, hogy a történelem nyitva áll az Isten országa felé, s bízik az emberben. Felszólít tehát mindenkit: nézzen szembe a közvetlen s kihívó veszéllyel, ne engedjen a félelemnek, bizonytalankodásnak és gyávaságnak. Sürgeti az ember méltóságának védelmét és előmozdítását, és hogy indítsunk békés hadjáratot a teljes fejlődésért. A pápa minden katolikushoz intézi a szavát, s kiemeli a világiak döntő szerepét. Felhívása azonban szól minden keresztényhez is, akikkel közös a hitvallásunk, valamint a nagy világvallások tagjaihoz, mert az igazi fejlődés vallási probléma.

Jóllehet egyetlen evilági tevékenység sem azonos az Isten országával, cselekedeteink tükrözik és előrevetítik ezt a történelmi véget. Ennélfogva semmi, az emberibb élet érdekében kifejtett, erőfeszítés sem megy veszendőbe. Főként az eukarisztikus áldozatban nyeri el mély értelmét a békéért s a világ fejlődéséért kifejtett működésünk. Egyszersmind ott találjuk meg a nagylelkűség forrását: ott változik át a föld és az emberi munka gyümölcse Krisztus testévé. Befejezésül a pápa Máriának ajánlja korunk súlyos helyzetét valamint a fejlődés érdekében kifejtett közös felelősségvállalásunkat.

73