Szolgálat 78. (1988)

Az egyház szava - II. János Pál szociális körlevele (A. Houssiau)

Nyugat közötti feszültség nem a fejlődés különböző fokából származik, hanem inkább az erre valamint az emberekre és népekre vonatkozó két felfogásból, jóllehet egyikük sem tökéletes s gyökerében szórni kiigazításra. Ez az ellentét - amikor áttevődik a fejlődésben levő nemzetekre - nagyban hozzájárul, hogy elmélyüljön a gazdasági téren már is érezhető szakadék Észak és Dél között; ez az egyik következménye annak a távolságiak, amely elválasztja a fej letteb országokat a kevésbé fejlettektől.

Itt az egyik oka annak, hogy miért foglal el kritikus álláspontot az Egyház szociális tanítása mind a liberális kapitalizmussal mind pedig a marxista kollektivizmussal szemben. A fejlődés szemszögéből ugyanis önkéntelenül felvetődik a kérdés: milyen módon s milyen mértékben képes ez a két világxézet úgy átalakulni és alkalmazkodni, hogy elősegítse és előmozdítsa korunk társadalmában az egyének és népek igazi és teljes fejlődését. Ezek az átalakulások és alkalmazások pedig sürgősek és nélkülözhetetlenek midannyiunk közös fejlődése érdekében.

Azok az országok, amelyek nem régóta nyerték el függetlenségüket törekszenek arra, hogy biztosítsák kulturális és politikai önazonosságukat. Szükségük lenne a gazdagabb és fejlettebb országok hatékony és önzetlen hozzájárulására. Azonban ideológiai harcokba keverednek - sőt néha ezekre is ragadtatják magukat amelyek elkerülhetetlenül az országon belüli megoszlásra, egyes esetekben pedig polgárháborúkhoz vezetnek. Azért is előfordul ez - többek között -, mert a fejlődésre szánt beruházásokat és segélyeket eltérítik céljuktól s ellentétek szítására használják fel, amelyek kívül vagy szemben állnak a támogatásra szoruló országok igazi érdekeivel. Ez utóbbiak egyre inkább tudatára ébrednek cumák, hogy a neo- kolonializmus veszélye fenyegeti őket, s igyekeznek kivonni magukat ez alól. Ebből a felismerésből született meg - jóllehet nem nehézségek, bizonytalanságok s esetleges ellentétek nélkül - az "El nem kötelezett országok" nemzetközi mozgalma. Ez hatékonyan akarja kifejezésre juttatni, hogy minden nemzetnek joga van önazonosságra, függetlenségre és biztonságra valamint arra, hogy az egyenlőség és kölcsönösség alapján, részesedhessen azokban a javakban, amelyek minden ember számára rendeltettek, és élvezhesse is őket" (21.).

Az emberhez méltó fejlődés

A vázolt helyzetre való tekintettel a pápa emlékeztet az emberhez méltó fejlődés föltételeire. A fejlődés ugyanis nem automatikus s önmagában nem is korlátlan, amint ezt a mechanicista optimizmus hirdette. A javak birtoklását alá kell tehát vetni az ember hivatásának. Ebből ered a kötelesség, hogy közreműködjünk az egész, és minden ember teljességét célzó fejlődésben.

Annak számára, aki hisz a megváltó Krisztusban, az emberiségnek ez a történelmi erőfeszítése beleépül az Isten országának megvalósításába. Az Egyház lelki küldetése ugyanis magában foglalja az evilági boldogság előmozdítását, mert a boldogság több mint a technikai siker. A

69