Szolgálat 78. (1988)
Az egyház szava - II. János Pál szociális körlevele (A. Houssiau)
lelkipásztori szolgálat sugározzon tehát pozitív szemléletet a történelem és az emberi munka értelméről. Emlékeztessen arra is, hogy - túl az egyéni erőfeszítéseken - mindenki köteles mindenkivel közreműködni; tiszteletben kell tartani a kulturális önazonosságra való törekvést és a személyiség igényét a transzcendentális valóságra. A fejlődés erkölcsi jellege magában foglaja tehát az emberi jogok előmozdítását. A szolidaritással ugyanis együtt kell járnia a szabadságnak, az emberek iránti szeretettel pedig az Isten szeretetének (26-34). Nem lenne azonban valóban méltó az emberhez a fejlődésnek az a fajtája, amelyik nem tartaná tiszteletben és nem sürgetné az emberi - személyi és közösségi, gazdasági és politikai - jogokat, beleértve a nemzetek és népek jogait is. Ma talán világosabban elismerjük mint a múltban a pusztán gazdasági szempontra korlátolt fejlődés belső ellentmondását: az emberi személyt valamint ennek legmélyebb igényeit könnyen s kizárólagosan alárendeli a megszabott gazdasági rendszerkövetelményeinek és a haszonnak. Az igazi fejlődés és az emberi jogok tiszteletben tartása közötti benső kapcsolat utal annak erkölcsi jellegére: az ember valódi - az egyesek természetfeletti és történelmi hivatásának megfelelő -felemelkedése nem mérhető csupán a javak és szolgáltatások gazdagságával vagy a technikai feltételek bőségével. Amikor az egyes személyek vagy a közösségek nem látják, hogy szigorúan tiszteletben tartják az ember méltóságán és a népek sajátos temiészetén alapuló erkölcsi, kulturális és lelki követelményeket, akkor minden egyéb - a rendelkezésre álló javak, a mindennapi életben bőségesen elérhető technikai források illetve az anyagi jólét bizonyos foka - elégtelennek, s végül is megvetendőnek bizonyul. Világosan állítja ezt az Úr az Evangéliumban, amikor felhívja figyelmünket az értékek igazi rendjére: "Mi hasznára van ez embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja?" (Mt 16,26) Az igazi fejlődés, amelyik megfelel az emberi személy (legyen az férfi vagy nő, gyermek, felnőtt vagy aggastyán) sajátos követelményeinek, mindenekelőtt azt várja el azok részéről, akik tényleges befolyást gyakorolnak illetve felelősek, hogy élénken lelkiismeretükbe zárják minden s mindenegyes ember jogainak értékét, és szükségszerűen védelmezzék azt is, hogy mindenki teljes mértékben használhassa a tudományok és a technika által felkínált előnyöket. Az egyes országokon belül nagy jelentősége van annak, hogy tiszteletben tartsák az összes jogokat: főleg a jogot a életre - ennek minden szakaszában; a családnak mint alapvető közösségiek illetve "a közösség sejtjének" a jogait; az igazságosságot a munkaviszonyban; a politikai közösséget megillető jogokat; és az emberbe ültetett, isteni hivatására - a természeten túlra - mutató jogokat. Nemzetközi szinten, az államok - mai kifejezés szerint: a különböző "világok" - közötti kapcsolatban szükséges, hogy teljes; tiszteiéiben tartsuk minden nép önazonosságát, történelmi és kulturális jellegzetességeit. Hasonlóképpen nélkülözhetetlen, amint már a Populomm progressio 70
