Szolgálat 78. (1988)

Tanulmányok - Fila Lajos: Eukarisztia és megváltás

Az oltáriszentség tehát a megváltás dokumentációja, biztosítéka, záloga. Ezért Kínálja fel Krisztus a szankciót: "Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek" (Jn 6,53).

Ennek az új, krisztusi életnek a tartalma, formája az, hogy ajándék, ill. ajándékozás. Vagyis szeretet. Aki eukarisztikus közösségben, vagyis teljes egységben van Krisztussal, az ebben a szeretetben részesül és képessé lesz hozzá hasonló módon élni: önmagát a szeretetben feláldozni. így gyógyul a személyiség sebezi megváltó egység

Az eukarisztia egyrészt az Úr Jézus halálos szeretetének áldozata, a- melyben személyes egységet vállalt velünk. Másrészt, felszólítás arra, hogy mi is vállaljuk vele az egységet személyesen, szent Teste áldozatának, ill. szentségének vétele által. Már maga a kenyér színe fölszólítás a táplálkozásra, de kifejezetten is parancsba adta az Úr: "Vegyétek és egyétek...!"

Az oltáriszentség, mint táplálék a megváltásnak úi dimenzióját szemlélteti és élteti meg. A szentáldozásban ugyanis mi vállaljuk Krisztus sorsát: szenvedését, halálát, valamint részesedünk dicsőségében is. Krisztussal egyesülve már nem mint bűnösök szenvedünk és halunk meg, hanem Krisztus szenved és hal meg velünk és bennünk. Az ő szenvedése és halála pedig a felmagasztaltatás útja. Az utolsó vacsorán boldog bizonyossággal jelentette az Úr Jézus az Atyának: "Én megdicsőítettelek a földön; a feladatot, amelynek elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál..." (Jn 17,4-5). Krisztus áldozatában részesülve mi is mondhatjuk Szent Pállal: "Testünkben folyton-folyvást viseljük Jézus szenvedését, hogy egyszer Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön" (2Kor 4,10). Lényegileg már a keresztségben eltemetkezünk Jézus halálába, de ennek beteljesedését az oltáriszentség műveli bennünk, szentségi erővel. Az új élet sikerét az Úr Jézus ténylegesen az oltá- riszentséghez köti: "Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon" (Jn 6,54).

Krisztus halálának áldozatában dicsőült meg, ebben nyilvánult ki győzelme, emberi és isteni dicsősége. Az utolsó vacsorán, amikor Júdás szívében megszületett az árulás döntése és eltávozott a tanítványok köréből, Jézus - vállalva a kereszthalált - így kiáltott fel: "Most dicsőült meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne...!" (Jn 13,31). Aki az Úr testének áldozatát "eszi", az részesedik Krisztus dicsőségében is. Az élet kinyilvánul benne és maga is az élet forrása lesz. "Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne" (Jn 4,14).

Vitathatatlan hitigazság, hogy az Egyház, Krisztus hűséges jegyese és az Úr rendelése alapján megváltó halálának szentségi erejű hordozója s megjelenítője, részese lett érdemeinek is. Ez az alapja hatalmának, amely

57