Szolgálat 78. (1988)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: "Tudom, kinek hittem"
akarjuk Istent, megkapjuk kegyelmét, erejét is, hogy az evangélium elvei szerint éljünk, és mégis újra meg újra megbotlunk, elesünk. Ismét Szent Pállal kell elismernünk, hogy "a bűn rabjai" vagyunk. "Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok... Bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok készen... Én boldogtalan! Ki vált meg a halálra szánt testtől? (Róm 7,14-24) Meglepő módon Pál mindjárt hozzáfűzi: "Hála az Istennek Urunk, Jézus Krisztus által!" (Róm 7,25) Még ebből a mélységből is hálával kiált Istenhez azért, mert az ő végtelen bölcsessége éppen abban nyilvánul meg, hogy képes a rosszból is jót kihozni. A következő fejezetben Pál megmutatja, hogy "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik" (8,28). Aztán drámai kérdéssorozattal folytatja: "Ha Isten velünk, ki ellenünk? Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki emel vádat Isten választottal ellen? Isten, aki a megigazulást adta? Ki ítél el? Jézus Krisztus, aki meghalt, sőt fel is támadt, és az Isten jobbján közbenjár értünk? Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés, ruhátlanság, életveszély vagy kard?... Mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket" (Róm 8,31-37). S Pál levonja a gyönyörű következtetést: semmi de semmi nem szakíthat el bennünket Isten szeretetétől (Róm 8,38). Isten bölcsessége leleményes, mert szeretetből fakad, s ezért türelmesjóságos, "mindent eltűr, mindent elhisz", "nem szűnik meg soha" (lKor 13,4-8). A szeretet győzedelmeskedik keresztjeinken és bűneinken keresztül is. Éz is Isten szeretetének és megváltásának megtapasztalása: képesek vagyunk újrakezdeni minden kudarc, minden elesés után; nem győz le bennünket a kétségbeesés és reménytelenség, hogy nem érdemes. A feltámadt Jézussal mindig lehet és mindig érdemes újra kezdeni. Életté válhat A nagyapa és kis unokája sárkányt eresztett a magasba. Jó erős volt a szél, repült a sárkány, olyan magasra, hogy egy alacsonyabban szálló felhő el is takarta. "Honnan tudod, hogy fenn van a sárkány, hiszen nem is látod?" - kérdezte tréfásan a nagyapa a madzagot tartó unokájától. "Érzem a húzásáról" -jött a magabiztos válasz. A másik kis epizód. Kislány állt nagyapjával egy régi kútnál. Éppen felhúztak egy vödör vizet, hogy szomjukat oltsák, amikor a kicsi megkérdezte: "Nagyapa, hol lakik az Isten?" A nagyapa felemelte kis unokáját és a kút fölé tartotta, hogy leláthasson a kút mélyére: "Nézz le a vízre és mondd meg mit látsz." "Saját magamat látom", válaszolta a kislány. "Hát ott lakik az Isten, te vagy az Isten otthona." Jézus Krisztus emberi testével nincs többé a világban, eltávozott és "az Atya jobbján ül". Eltávozott, hogy elküldje nekünk a Szentlelket, mint Segítőt, Támaszt, Erősítőt. Ő az a "kötél", amelyen át érezzük a feltámadt 42
