Szolgálat 78. (1988)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: "Tudom, kinek hittem"
Újabban örvendetesen halad a katolikus Egyház és a zen-buddhizmus párbeszéde Japánban. Gyakran rendeznek összejöveteleket, tanulmányi napokat, közös meditációkat stb. Néhány évvel ezelőtt zen-boncok és apácák, valamint a hívek nagyobb csoportja egész hónapot töltött Nyugat- Európa különböző bencés és trapista kolostoraiban. Én is jelen voítam a zen-boncok európai útját előkészítő egyik találkozón a nagoyai katolikus egyetemen. Csodálkoztam, milyen mohón - egész éjfélig - kérdezősködtek a boncok. Főleg a Szentlélek, Szűz Mária és a keresztény szemlélődő imádság érdekelte őket. Az összemelegedésnek máris látható jelei vannak. A buddhista kiadványokban a buddhista hívek is olvashatnak a katolikus szerzetesekről, szemlélődő életmódról. Az egyik közeli zen-templomban (Kjotó közelében) ott láttam a falon a keresztet (az illető templom bonca többször is találkozott már a pápával). Mi, katolikusok is sokat tanulhatunk a buddhisták és hinduk őszinte üdvösségszomjából, önzetlen, nemegyszer hősies igazságkereséséből. Már a 16. században elcsodálkozott a Japánban működő jezsuita Cosme de Torres a zen-boncok komolyságán és éles, mély tudásán. "Ezek a mesterek sokszor olyan kérdésekkel lepik meg az embert, írja, hogy talán még Duns Scotus vagy Szent Tamás se tudna rájuk kielégítő választ adni." Úgy tűnik, hogy manapság nem is annyira "válaszolni" kell tudni egymás kérdéseire. Sokszor szinte lehetetlennek látszik ez a vállalkozás, hiszen annyira két különböző világ, élmény, viszonyulás áll itt szemben egymással. Mindenekelőtt imádkozva kell együtt keresnünk a "közös üdvösséget" (Júdás 3). Lelóczky Gyula "TUDOM, KINEK HITTEM..." A megváltottság a keresztény megtapasztalásban "Rajtam volt a sor a templomi felolvasásban. Az elején normálisan olvastam a szöveget, nem éreztem semmi különösebbet, de amikor e mondathoz értem: ,Ez a vér volt üdvösségünk ára’, egyszerre mint a villám belém vágott a felismerés és egész valóm mélyéig tudtam, mibe kerültem Jézusnak. Olyan nagy bánatot éreztem bűneim miatt, hogy bele tudtam volna halni. Aztán, folytatva a felolvasást, mikor e szavakat olvastam: ,Kelj fel, Krisztus által szeretett lélek! Ne hagyd abba a virrasztást! Hozd közel az ajkadat, hogy ihass a Megváltó forrásából’, mintha mindaz a vágy, amit egész életem során éreztem, hogy Jézussal egy lehessek, egyetlen pillanatba sűrűsödött volna. Mérhetetlenre 35
