Szolgálat 78. (1988)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: "Tudom, kinek hittem"
fokozódott bennem ez a vágyakozás és az egész lényem kiáltott Jézus után. Ezeknél a szavaknál pedig: ,A Szíved, jó Jézus, a nagy kincs, a drága ékszer, amely el van ásva szent tested földjébe’, egy pillanat alatt tudtam (nem a fejemmel, hanem a szívem mélyén, bár nem is tudom pontosan leírni, hol tapasztalja meg az ember a benne jelenlévő Istent), hogy minden kegyelem Jézus Szívén át jön hozzánk és Ő nekem adta szent Szívét. Ez olyan roppant nagy megtapasztalás volt, hogy csak Istentől jöhetett; és az is, hogy - magam sem értem, hogyan - mindezek alatt folytatni tudtam a felolvasást." E sorok egy szerzetes "lelki önéletrajzából" valók. Ilyen vagy ehhez hasonló, kisebb vagy nagyobb intenzitású lelki élményekben mindenki részesül, akinek az életében Isten fontos tényező. A keresztény ember az ígéretek beteljesedése korában él, az "idők teljességében", a "végső időkben". Nem várja csupán a megváltást: a megváltás már itt van, megtörtént Jézus Krisztus halála és feltámadása által. A teendőnk csak az, hogy magunkévá tegyük, megéljük a megváltást, alkalmazzuk mindennapjainkra, életformánkra. A Jézuseseménnyel Isten betört a teremtett világba, s azáltal, hogy annak részese lett, új kor kezdődött az emberiség életében. A megváltott ember életének, egzisztenciájának egész sor olyan jegye van, ami ugyan nem a tapasztalati világ része, nem mérhető, nem fényképezhető, és semmiféle magnóra nem lehet felvenni. A hit területére tartozik tehát, jóllehet érzékelhető nyomokat hagy az emberben. Ezért a keresztény ember valamiképpen mégiscsak megtapasztalja a hit világát; hite nem ködös tanítások magára erőszakolt elfogadása, hanem életté vált meggyőződés. Ezeket a jegyeket próbáljuk röviden megvizsgálni, mintegy feltérképezni - a teljesség igénye nélkül. A vágy "Costanueva" dél-amerikai államban a hadsereg puccsa megbuktatja a kormányt és a hatalmat katonai junta veszi át Fernando Fernandez vezetésével. Fernandeznek az ezredesi egyenruha és kitüntetések állandó viselése mellett van egy másik hóbortja is: gyűlöli a zenét. Gyermekkorában szülei hosszú éveken át kényszerítették a hegedülés művészetének elsajátítására. A napi több órás gyakorlás és az ezernyi zeneóra életreszóló s engesztelhetetlen gyűlöletet ébresztett a fiúban a muzsika mindennemű fajtája iránt. Most, hogy alkalma van kiélni zenegyűlöletét, Fernandez egyik első rendeletével betiltja a zenét az egész országban. Elnémulnak a hegedűk, a zongorák, becsuknak a zeneiskolák, a zenetanároknak másfajta megélhetés után kell nézniök. Nincs többé hangverseny, nincs operaelőadás, nincs zene se rádióban, se hanglemezen, tilos fütyölni vagy dúdolni, és ha valakinek jókedve van, se nem dalolhat, se nem táncolhat; a templomokban sem szól az orgona, nem dicsérheti énekszó az Urat. Elképzelhető egy ilyen ország? Önmagában igen. Talán senki sem halna bele a zene hiányába, s a polgárok egy része bizonyos idő után még meg is tudná szokni a muzsika 36
