Szolgálat 78. (1988)

Tanulmányok - Béky Gellért: Vágy a megváltás után

Egy japán férfi ugyancsak buzdította feleségét a templombaj árásra, a mielőbbi keresztségre. Ő maga majd azután fog megkeresztelkedni, mondta. Most még nem lehet: a vállalat, ahol dolgozik, minden erejével azon van, hogy csődbe juttasson egy másik vállalatot, versenytársukat. Míg ezzel nem végeznek, nem jöhet jó lélekkel a templomba. Tudta, hogy a keresztény erkölcs nem helyesli a mások megbuktatására irányuló munkában való közreműködést.

A "Tao" (Út) emberei

De nem hiányoznak a komoly keresők sem, akik egész életüket rászánják arra, hogy megtalálják az igazság, az üdvösség útját. "Ha reggel megleltük az Utat, akár aznap este meg is halhatunk": nem hiába éltünk - mondotta Konfucius. Nagyon hasonlít ez a magatartás az evangéliumi ősz Simeon hattyúdalához: "Bocsásd el, Uram szolgádat, szavad szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet" (Lk 2,29-30).

Az ilyen keresők közé sorolhatjuk azokat az egyszerű, névtelen buddhista híveket is, akiket se a nyári fullasztó hőség, se a téli fagyos havak nem tartanak vissza a fáradságos és nem egyszer költséges zarándoklattól a Kója-hegyre, Ószaka közelében. Olvasunk olyan zen-mesterekről, akiknek csak egy vágyuk volt: a szabályos lótuszülésben, meditálva, elmélkedve meghalni. Egyikük valami lábsérülés folytán nem tudott ebben az ülésmódban elmélkedni. De mikor érezte, hogy közel a halál, erővel keresztbe kényszerítette beteg lábait. A nagy erőlködésben eltört a lábcsontja, mégis összeszorított ajakkal, vértől piros ruhájában, tökéletes lótuszülésben fejezte be életét. A másikról feljegyezték, hogy éjjel-nappal csak ezt forgatta fejében: az "Egy"-hez térnek vissza mindenek; de az "Egy" maga mihez, kihez tér vissza? Elfelejtette önmagát; megfeledkezett az evésről, az alvásról: éjjel-nappal másra se gondolt, csak erre az "Egy"- re. Fáradságát siker koronázta: megkapta a "megvilágosodás" jutalmát.

Elszakadni mindentől (gazdagság, hírnév, egyéni vágyak, érzéki gyönyörök stb.), ami akadály lehet az "Út" megtalálásában, az üdvösség elérésében szintén gyakori ideál a buddhista és hindu hívő világában. A hit, a tanítás tisztasága és a tanításhoz való hűséges ragaszkodás sokak számára egyenlő a szív makulátlanságával, vagy legalábbis annak jele és záloga. Elég figyelmesen elolvasni a tokiói Sophia egyetem ma már világszerte ismert szaktekintélyének, H. Dumoulin-nek nem régen megjelent két kötetes, hatalmas munkáját a zen-buddhizmus történetéről (Die Geschichte des Zen-Buddhismus, Bern I-II), hogy meggyőződjünk a régi és mai zen-buddhista keresők meg nem alkuvó őszinteségéről és tiszteletreméltó komolyságáról. A buddhizmus, főleg a zen-buddhizmus az "önerőből való megváltásban" hisz ugyan, jóllehet nem hiányzik a buddhizmusban sem a hitből eredő, a Mások (Buddha) érdemein alapuló üdvösségtudaí eleme. Mindenesetre el kell ismernünk, hogy őszintén és halálos komolyan keresik a megváltás útját.

34