Szolgálat 78. (1988)

Tanulmányok - Béky Gellért: Vágy a megváltás után

üdvösségre), amiről a pápa ír a Krisztus Titokzatos Testéről szóló nagy körlevélben. A megváltás utáni sóvárgás nyilatkozik meg a keresők esetében szinte kézzelfoghatóan. Ez a vágy űzi az embereket nemcsak Ázsiában, hanem egyebütt is a világon.

"Remény híján, Isten nélkül" (Ef2,12)

Valami lényeges és nagyon fontos hiányzik sokak életéből. Legtöbbször maguk se tudnák megmondani, hogy mi is ez. Legfeljebb annyi világos előttük, hogy se az anyagi jólét, se a tudomány, munka, szórakozás, se holmi ideológia nem pótolhatja ezt a Valamit vagy Valakit.

Egy régi indiai legenda szerint egyszer a hindu (fél)istenek azon versenyeztek, ki a leghatalmasabb, legfontosabb köztük? Indiában az ilyen kérdést úgy szokták eldönteni, hogy a versenyzőket egyenként kiküldik egy időre, hogy lássák, kit hiányolnak a legjobban. A nyertes az lesz, akinek a távollétét a legjobban megérzik, megsínylik.

Korunk talán egyik legkirívóbb "kórjele" az Isten hiánya: sajátos szellemi-lelki üresség, amelyet Isten távolléte okoz megszámlálhatatlan milliók életében. Ma már nemcsak az egyesek (pl. fiatalok) érzik ennek a valóban nélkülözhetetlen, legfőbb, sőt egyetlen szükséges Jónak a hiányát. Egész nemzetek, országok, sőt lassan az egész világ egyre fájóbban tapasztalja, "sínyli", hogy nincs meg ez a Lényeges; szenvednek miatta (céltalanság, üresség, hiábavalóság-érzet, unalom, bizonytalanság, kétség- beesés stb.). Nevelőink, tudósaink, a korszellem (vagy saját magunk?) elküldték, száműzték az Istent, a vallást a társadalomból, egyesek életéből. Ennek érezzük most szinte globálisan a hatását. Sajnos, csak kevés azok száma, akik tudják, hol s merre keressék az üdvösséget. Az Egyháznak talán sose volt még ilyen magasztos, sürgető, de egyúttal emberfölöttien nehéz hivatása, mint éppen most: összefogni, felkarolni, támogatni, buzdítani a "jóakaraté" keresőket és elvezetni őket az üdvösség útjára, az "Élő vizek forrásaihoz".

Japánban és Kelet-Ázsia egyéb országaiban is van igény a távollevő Istenre. A misztikusok (pl. Ruysbroeck) az Isten utáni, Istenre való "éhségről" beszélnek. Manapság ez az éhség talán nagyobb, mint gondolnánk.

Miért elenyésző - aránylag - azok száma, akik rátalálnak az igazi útra? Egyeseket száz meg száz kötöttség, lekötelezettség, másokat a szenvedélyek, pénz, gazdagság, hatalom, élvezetek és előítéletek kötnek gúzsba. Vagy ellenkezőleg, a szegénység, a kiszolgáltatottság, szenvedés és szüntelen megalázottság, üldözés tart vissza a döntő lépéstől. Japánban a keresztény erkölcs igényessége (házassági erkölcs, nemi erkölcs), az egész életre való elkötelezettség (keresztség, az Egyházba való belépés) riaszt el sokakat attól, hogy egészen kereszténnyé legyenek. Az evangéliumi példabeszéd a magvetőről, az elvetett magok sorsáról ma is helytálló valóság: szomorú iskolapéldája az ember örökös lélektanának.

33