Szolgálat 78. (1988)
Tanulmányok - Béky Gellért: Vágy a megváltás után
A japán rádió véleménykutatást végzett vallásos témákról. Arra a kérdésre: "Ha mindenképpen vallást kellene választania, melyik vallást választaná?" minden harmadik-negyedik megkérdezett a kereszténységet jelölte meg. Ez nem jelenti azt, hogy valóban keresztény is lesz az illető, de jól mutatja a tömegek érdeklődését és nagyrabecsülését a kereszténység iránt. Másik felmérés szerint több millióra tehető azoknak a száma, akik nem tartoznak semmiféle keresztény egyházhoz, mégis keresztényeknek vallják magukat. Állítólag minden negyedik családban van Biblia vagy valamilyen keresztény vonatkozású könyv. S már legalább két évtizede szokás, "divat" Japánban Isten előtt, azaz "keresztény módon" esküdni, tehát katolikus vagy protestáns templomban. Nálunk, katolikusoknál elég szigorú feltételekhez kötjük az ilyen házasságokat (pl. először be kell jelentkezniük, azaz megesküdniük a japán törvények szerint; elváltakat nem fogadunk el; megmagyarázzuk, hogy ez csak egy keresztény áldás - vagyis igyekezünk elkerülni a szentség látszatát is stb.). Ennek ellenére jönnek szakadatlanul az előkészítő házassági tanfolyamra is. S csak így felkészülve áldjuk meg őket a templomban egy kb. félórás szertartás keretében, amelyhez hozzátartozik természetesen a házassági ígéret, gyűrűk stb. Annyi a jelentkező, hogy kénytelenek vagyunk bizonyos napokra korlátozni az ilyen esküvőket, különben nem maradna elég időnk a híveinkkel való foglalkozásra. Elég gyakori a kórházi keresztelés is: jórészt felnőttek, öregek, akik haláluk órájáig húzzák- halasztják a "megtérést". Ennek ellenére Japán messze mögötte áll más ázsiai országoknak, pl. Indonéziának vagy Dél-Koreának a megtérések terén. Dél-Koreát valaki találóan Távolkelet Lengyelországának nevezte és nem alaptalanul. Annyi ott a jelentkező az Egyházba, hogy a papság alig győzi az előkészítéssel járó munkákat. Indonéziában néha az egész falu kér misszionáriust; az egyetemen pedig százával jelentkeznek az egyetemisták katekizmusra. Ugyan mi vonzza ezeket az Egyházba? "De miért? Miért?” Nálunk Japánban újabban egyre gyakoribb eset, hogy a szentmisén áldozni akarnak nem keresztények. Ha nem vigyázunk, sorba állnak a többiekkel és áldoznak. Ezért a vasárnapi miséken áldozás előtt röviden felhívjuk a jelenlevők figyelmét, hogy a szentáldozás egyik elengedhetetlen feltétele a katolikus Egyházban felvett keresztség. Vagyis, akik még nem keresztények, előre jöhetnek a többiekkel, hajtsák meg a fejüket, s meg fogjuk áldani őket, de ne áldozzanak. Jönnek is szépen. Különösen karácsony esti szentmisén sok a nem keresztény, főleg fiatalok. Vajon mi vonzza ezeket az embereket hozzánk? Régen, az elmaradottabb földrészeken nem egyszer az Egyház jelentette a szegény, egyszerű nép számára a gyógyulást, iskolát, műveltséget. Ez ma már, legalábbis itt Japánban vagy Dél-Koreában nem áll. Az Egyház se orvosságban, se kiképzésben, se általános műveltségben nem képes többet nyújtani annál, mint amennyit az állam ad a népnek. Nem találunk más okot mint a 'Votum inscium" (öntudatlanul vágyódás a hitre, az 32
