Szolgálat 78. (1988)

Tanulmányok - Béky Gellért: Vágy a megváltás után

P. Horváth Sándor S J. halálával kapcsolatban (lásd 77. Szolgálat 96- 98.0.) nemrégiben írtam a Nyugat-Japánban, a hegyek között fekvő kis városkáról, Cuvanóról. A katolikus hívők száma a környéken talán még a százat sem éri el. Mégis híres egész Japánban: régi, történelmében gazdag városka, és ismert keresztény központ. Ez a festői fekvésű városka adta ui. kb. száz évvel ezelőtt az utolsó vértanúkat a japán egyháznak.

Több mint tíz éven keresztül P. Horváth Sándor volt a kis missziós állomás plébánosa. Kedves modorával, szerető, meleg szívével megnyerte a látogatókat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a kb. 70.000 levél, amelyet ott tartózkodása alatt kapott szerte Japánból. Az otometógei csepp kápolnában mindig volt papír: mindenki ráírhatta minden búját-bánatát vagy kívánságát. Még senki se dolgozta fel ezt a roppant "nyersanyagot". Annyi azonban bizonyos: a tudatlanul vágyódó és kereső "hívők" ("voto inscio") száma óriási ebben a modern országban is.

Sándor atya mesélte nekem, mikor éppen nála voltam a következő történetet: az egyik levélben talált egy ötszáz-yenes papírpénzt a következő magyarázattal: "Kedves Páter, bocsásson meg és fogadja el ezt az 500 yent. A múltkor Cuvanóban jártamban egyszerűen zsebre tettem egy kis emléktárgyat, anélkül, hogy fizettem volna. 500 yenbe került. Autóval mentem haza, de a rendőrök háromszor is igazoltattak, amire eddig még nem volt példa. Az eset annyira feldühített, hogy otthon azonnal összevesztem az apámmal, ami szintén nem igen történt meg. Mikor egy kicsit lehiggadtam, elkezdtem gondolkozni. S rájöttem, hogy mindez istenbüntetés (mi más lehetne?) a fizetés nélkül elhozott kis emléktárgy miatt. Ezennel küldöm a pénzt és bocsánatot kérek a Pátertől."

Cuvanóban és Otometógéban ugyanis csak önkiszolgálás van: a könyvek, szentképek, levelező lapok, érmek, kegytárgyak stb. mellett áll egy-egy doboz, láda, abba teszi bele mindenki a pénzt. A különbözetet is ő maga veszi ki a dobozból, azaz saját magának ad vissza. Senki sem ellenőrzi a vevőt, megbíznak mindenkiben. Eddig még több pénz gyűlt be ilyen módon, mint amennyi az elkelt árúk ára lett volna (nem automata készülékekről van szó!). Az egyik nem keresztény egyetemistát annyira meglepte ez a bizalom, hogy visszaérve Tokióba, jelentkezett katekizmusra és megkeresztelkedett.

Mi vonzza az embereket Japánban a keresztény valláshoz?

Eszembe jut egy régi emlék. Hosszú évek után először jártam Európában és Magyarországon. Mikor megtudták, hogy Japánból jöttem, elkezdtek mindenfélét kérdezni missziós munkánkról. Említettem, mennyi nem keresztény fiatal jön hozzánk esküdni. Valaki látható csodálkozással félbeszakított: "De miért, miért"? Sokak számára nagy dilemma ez ma is: mi az oka annak, hogy a fiatalok szerte a világon annyira érdeklődnek a vallás, az Egyház után?

31