Szolgálat 78. (1988)

Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: "Krisztus megváltott minket"

Isten egyszer s mindenkorra természetfeletti értékek birtokára rendelte az embert, és kegyelmével olyan igényeket oltott beléje, melyek csak az Istenből való újjászületés által elégülnek ki: ahol nincs bűn, ott isteni létsíkra emelt ember van, és a bűntől csak az isteni létsíkra való emelkedés tisztít meg.

E cikk keretében nem feladatunk, hogy a természetfeletti üdvrend nagy adományait leírjuk. Csak röviden idézzük emlékezetünkbe a fogalomcsoportokat, melyek segítségével a Szentírás megsejteti értéküket. A megváltás pozitív eredményeit vizsgálhatjuk erkölcsi kategóriákban (általa megigazulunk, megszentelődünk); személyközi viszonyok kategóriájába sorolhatjuk, (általa Isten szövetséges társunk, barátunk, atyánk, hitvesünk lesz); felfoghatjuk mint létünk tökéletesedését (a megváltás újjászületés, új teremtés, megújítja bennünk Isten képmását, az Isten természetének részesévé tesz). Jogosult nézőpont az örök élet is, a- mennyiben a mennyei boldogság nem más, mint "megváltásunk gyümölcseinek beérése", ahogy Előd István szépen kifejezte.

Ebben a pontban az apostolok idejétől fogva újra és újra felüti a fejét egy súlyos félreértés. Mindig van, aki azzal hitegeti magát, hogy ha egyszer meg van váltva, végleg és visszavonhatatlanul birtokában tartja a megváltás gyümölcseit. Természetesen igaz az, hogy a megváltott emberiséget semmi se szakíthatja el "Isten szeretetétől, mely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van" (vö. Róm 8,3-39). Isten mindig hű marad, "mert önmagát nem tagadhatja meg" (2Tim 2,13). A megváltó Krisztus a világ végéig velünk marad, kívánja javunkat, közbenjár értünk, tevékenyen belenyúl életünkbe. A kegyelem még a megrögzött bűnöst is váltig és holtig hívja a megtérésre, és mindenkinek felkínálja a megigazulás ingyen kegyelmét, a kegyelem gyarapodását, a végső állhatatosság nagy adományát. Ebben az értelemben a megváltottság eltörölhetetlen bélyeget nyom az emberi létre. De megváltott voltunk még nem teljesedett be egészen rajtunk, "mert megváltásunk még reménybeli" (Róm 8,24), és beteljesedésének feltétele, hogy szabadon, kitartóan küzdve és szenvedve elfogadjuk a nagy javakat, amelyeket Isten felkínál. A megváltás állapota nem küszöböli ki az emberi életből a kockázatot, a veszélyt, az éber vigyázat szükségességét (vö. pl. lPét 5,8).

A megváltás eredményét úgy tudjuk igazán felmérni, ha meggondoljuk, hogyan bontakozik ki az idő sodrában élő emberiség létében.

Jézus megváltó tette egy rövid időtartamban, születése pillanatától feltámadása pillanatáig játszódik le. De az ebben az időben rögzíthető történés titokszerű módon átlépi az időpontok által megjelölt határokat, és jelen van az üdvtörténet egész tartamában.

Egyfelől jelen volt a megváltó tett a Krisztus születését megelőző évezredekben. A pogányság és az Ószövetség szentjei Krisztus erejéből találták meg az Atyával való egyesülés útját, a Boldogságos Szűz Mária Krisztus megváltása küvetkeztében fogantatott szeplőtelenül. Krisztus

26