Szolgálat 78. (1988)
Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: "Krisztus megváltott minket"
tapasztaljuk, hogyan érnek meg mélyen hívő emberek a szenvedés melegágyában! Míg ezeket a sorokat írom, a szomszédomban ravatalon fekszik egy kedves munkatársam. Buzgó pap volt egész életében; pár hónapja megbetegedett, az utolsó hetekben keservesen szenvedett. Naphosszat félhangon beszélgetve viaskodott az Istennel, és napról-napra melegebb, gyermekiesebb volt a párbeszéde; édes bizalommal simult bele az Atya kezébe. Hosszú évek intelligens és szorgalmas munkája úgy aránylik az istengyermekségnek ehhez a mélyen megélt békéjéhez, mint a gyermekkor a férfikorhoz. Míg a kíntól vonagló, csontig fogyó arcot néztem, szinte hallottam Jézus imáját: "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" És: "Atyám, a kezedbe ajánlom lelkemet!" Jézus embersége is a szenvedés olvasztókemencéjében érte el, az Igével való lényegi egység erejével, földi növekedésének csúcspontját, a végtelenül intenzív, teljesen megélt szeretetet, amivel megváltott. Mikor emberi szavakkal igyekszünk leírni, hogyan vált meg bennünket a kereszten beteljesedett szeretet, három szakkifejezést használunk: tanúságtétellel, tanítássíd, érdemekkel. Az utolsó a legfontosabb, Jézus kiérdemelte számunkra a kegyelmet. De ezt a három szót nem úgy kell érteni, mintha három egymástól független dolgot jelentenének. Egy dolognak három dimenzióját jelölik meg, és ez az "egy dolog" az, hogy Jézus közü velünk életét: megengedi, hogy részesüljünk szabad, kereszten termett, keresztet hordozó szeretetében. Talán világosabb lesz a három szempont egysége, ha egy hasonlatot használunk. Tudjuk, milyen fontos az ember életében az anyai szeretettel való találkozás. Hogyan idézi elő az édesanya kisfiában a szeretet-élményt? Valami pedáns ember azt mondhatná, hangjelenségekkel (mennyi szép névvel becézi a picikét!), fénytüneményekkel (a gyerek látja, ahogy az anyja föléje hajol, mosolyog rá), tapintási ingerekkel (dédelgeti, csókolgatja). Csakhogy ez a három tapasztalat egyetlen valóság szerves megnyilatkozása: __ az anya személye kapcsolatba jut a gyerek nyiladozó személyével. így van Krisztus Urunk is. Azzal vált meg, hogy a kereszten teljessé lett odaadása révén: tettei, szavai és kegyelemgerjesztő ereje útján "ott van" a létünkben, közli magát velünk, mint ahogy a pecsét behatol a viaszba, a fényforrás kiárad a sugárban. Hová? Ha Krisztus Urunk megvált bennünket, hatása alatt megváltozik a létünk. Felelnünk kell hát arra a kérdésre is, hogy mivé tesz, hová vezet üdvözítő befolyása. Mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy a megváltás nemcsak a bűn-okozta bajokból való szabadulás, hanem azon túl végtelen javak forrása. Mert ha a bűn nagy nyomorba vezet, a Megváltó engedelmessége még sokkal nagyobb bőséggel árad ki az emberiségre, (vö. Róm 5,15). A negatív és a pozitív szempont a valóságban elválaszthatatlan. Ugyanis az f cl •' YY 25
