Szolgálat 78. (1988)
Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: "Krisztus megváltott minket"
is lehet mondani, hogy szenvednie kellett, hogy ez a lelkűiét ilyen valóságos, intenzív módon kifejeződésre jusson. A megtestesült Ige emberi élete első pillanatától fogva persze hogy minden emberi mértéken felül szerette az Atyát és az Atya szívével szerette a világot. Élete vezető motívuma mindig és tökéletes módon ez volt: "Megyek, hogy teljesítsem akaratodat" (Zsid 10,5-10). De más dolog a szeretet, amely készséges, hogy valamit megtegyünk, s más dolog a szeretet, amivel (tenger nehézség ellenére) megtesszük a jót. A különbség a kettő között hasonlít arra, ami megkülönbözteti a magot és a kikelt vetést. A mag nem tökéletlen azért, mert még nem kifejlődött növény: a készség nem hiány, hanem a tökéletes életnek csírában rejlő létmódja. A csíra akkor kel ki, mikor ehhez megvannak a szükséges körülmények: idő, meleg, nedvesség... A készség akkor szökik szárba, amikor alkalom nyílik rá, hogy valaki megtegye azt, amire el van tökélve. De abban a pillanatban nemcsak megnyilatkozik az, ami előbb is volt, hanem aktualizálódik, ami előbb csak szándék lehetett. Ezért ha azt mondjuk, "senki se szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért" (Jn 15,13), ez nemcsak azt jelenti, hogy senki sem mutatja ki olyan meggyőző módon a szeretetet, mint az, aki meghal másokért, hanem azt is, hogy senki sem éli olyan intenzív módon a szeretetet, mint abban a pillanatban, mikor valóban az életét adja. A testi kínok, a szellemi gyötrődés, a haláltusa mintegy kihívják a nagylelkűséget, hogy virágba boruljon és gyümölcsözzék. "Szeretsz engem?"- kérdezi az Atya a szenvedés szavával (Vö. Jn 21,15-19). Amíg nem jön el a válság "órája" (vö. Jn 2,4; 13,1; 16,32), erre a kérdésre még maga az Istenember is csak így felelhet: szeretlek, úgy, ahogy (a megtestesülés törvénye szerint) a lélektani körülmények megengedik, hogy éljem a szeretetemet, ti. tökéletes készséggel. A szeretet akkor "teljesedik ki" egészen (vö. Jn.19,30), amikor a Fájdalmak emberének oldalát átdöfi a kínos halál lándzsája. A szenvedés "szükséges" ahhoz, hogy a szeretet emberfeletti aktualitása feltörjön. "Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésben tanulta meg, mi az engedelmesség. Műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki" (Zsid 5,8). A szenvedésnek életre hívó ereje magyarázza meg, miért "kellett" Jézusnak mindnyájunkért megízlelnie a halált. "Illett ugyanis, hogy az, akiért és aki által minden lett (az Atya), hogy számtalan fiát elvezesse az üdvösségre, az üdvösség szerzőjét (Jézust) a szenvedésben dicsőítse meg" (Zsid 2,10). Figyeljünk csak fel: nem az kellett, hogy a már dicső a szenvedésben megmutassa, milyen tökéletes, vagy szenvedést csatoljon a tökéletességhez, hanem hogy a szenvedés által tetőzze be "növekedését" (vö. Lk 2,52). A kereszt teológiájának sarkalatos tanítása a szenvedésnek életre hívó ereje. Igaz, sokan hajótörést szenvednek a kereszttel való találkozásban, megtagadják miatta a szeretetet. De akik egészen élik a,hitüket, az ingyen adott kegyelem hatása alatt, éppen azzal érik el a Krisztusban való élet teljességét, hogy megfelelnek a szenvedés követelményének. Hányszor 24
