Szolgálat 78. (1988)
Tanulmányok - Héjja Gyula: Bűnös emberiség - megváltott emberiség
himnuszát halkan dúdolok együttese. Azoké, akik alázatos Mesterükhöz szegődvén, megértették, hogy a bűn hatalmától csak akkor lesz szabadulásuk, ha az Úr szenvedő szolgája, a második Ádám nyomába lépnek, és példájára hajlandók sorsközösséget vállalni az első Ádám bűnös ivadékával. Ha vállalják az emberi élettel járó megpróbáltatásokat, és Jézus lelkületével hordozzák a hétköznapok keresztjét, s ha alázatosan kérik a teremtő Isten éltető Lelkét, hogy új szívet teremtsen beléjük. Megváltottságunk tehát több, mint magunk vállalta életreform. Életünk reformja mögött, annak titokzatos alapzatában ott van a megváltó Isten által oda helyezett alapkő. Erről tanúskodik az Efezusiaknak írt levél misztikus telítettségű tömör hitvalássa: "Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka. Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessél' (Ef 2,8-9). Az idézett szövegben említett "kegyelem", amely a hit által megváltásunk alapja, Szent Pál írásaiban központi helyet foglal el. Tanítása különös figyelmet érdemel, mert szervesen fölépített átfogó képet ad üdvtörténetünk központi eseményéről. a. Szabadulás a bűntől Szabadulásunk a bűntől az Atya kegyelme, mert megigazulásunkat ingyen kaptuk, "Isten kegyelmének az erejéből, Jézus Krisztus megváltása árán" (Róm 3,24). Az apostol szerint Jézus szenvedése, halála és feltámadása az az "üdvösség-szerző tett", amely "minden emberre kiárasztotta az életet adó megigazulást" (Róm 5,18-21). Az első Ádám által lépett a világba a bűn, és a bűn által a halál. Az új Ádámnak, Jézus Krisztusnak irgalmából nyert ajándék azonban méginkább kiterjed sokakra. Az első Adám engedetlensége miatt mindnyájan bűnösökké váltak, mert szívüket hatalmába kerítette a vágy, hogy olyanokká legyenek, mint az Isten, Isten nélkül. Jézus, az új^ Ádám engedelmessége miatt viszont mindnyájan megigazultak, mert O "szolgai alakot öltött, kiüresítette magát, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig" (Fii 2,6-9). Keresztre feszített s véres sebekkel borított teste és lándzsaszúrással megnyitott oldala jelképe önfeláldozó szeretetének Isten és embertestvérei iránt. Mint új Ádám támadt föl az Atya dicsőségéből. "Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözölhetnénk" (ApCsel 4,12). A bűntől való szabadulásunk tehát Isten műve bennünk Jézus Krisztusban. A keresztség szentségében "eltemetkeztünk vele együtt a halálba", "egybe nőttünk vele a halálban", és a régi ember bennünk is "vele együtt keresztre feszíttetett". Egyesülésünk a kegyelem rendjében Krisztussal olyan mélyreható, hogy bevon bennünket Jézus szenvedése, halála és feltámadása élettervébe. Vízből és Szentlélekből újjá születünk, s az új 12
