Szolgálat 78. (1988)

Tanulmányok - Héjja Gyula: Bűnös emberiség - megváltott emberiség

Ádám testébe épülve felszabadulunk a bűn alól, hogy engedelmes szívvel Istent szolgáljuk, mint nemes szőlőlőbe oltott szölővesszők, az új élet bő termését hozzuk az Atya dicsőségére (Jn 15,1-9).

Bár Jézusban valóban megtörtént megváltásunk, mégis "sóhajtozunk és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. Mert megváltásunk még reménybeli. Az a remény viszont, amit már teljesedni látunk, többé nem remény. Ha tehát reméljük, amit nem látunk, várjuk állhatatosan" (Róm 8,23-25). A keresztségben a "lélek csíráit" helyezte belénk a Szentlélek, és mindannyian, akik megkeresztelkedtünk, Krisztust öltöttük magunkra, hogy benne és általa éljünk.

b. Kibékülés Istennel és egymással

Vízből és Szentiélekből újjászületvén, a keresztségben új teremtménnyé lettünk, és az új Ádám képmását hordozzuk magunkban. Krisztusba öltözötten Isten fiaivá, az Atya szeretett gyermekeivé lettünk a kegyelem által. Az Atya házanépéhez tartozunk, mint családtagok. Kapcsolatunk az Atyával annyira közvetlen, hogy Szent Pál szerint a keresztény "többé nem szolga, hanem fiú, s ha fiú, akkor örökös is" (Gál 4,7). És: "A Lélek maga tesz tanúságot lelkűnkben, hogy Isten gyermekei vagyunk" (Róm 8,16). Mivel Isten fiai vagyunk, Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Atya (Gál 4,6), akit a Fiúval együtt a Lélek által szóhtunk: "Abba, Atya" (Róm 8,15; Gál 4,6). Krisztusban "minden lelki áldással megáldott minket" az Atya (Ef 1,1-14). így lett Jézus keresztjének földünkbe ágyazott, de fölfelé ívelő gerendája, valamint a bűnös világot átölelő karja, szimbóluma és hírnöke az alázatosan diadalmaskodó kibékülésnek, amely húsvét hajnalán beteljesedett.

c. Új élet a Lélekben és a Lélek szerint

Amikor felszabadultunk bűneink alól, és kibékültünk Istennel meg egymással, az Atya fölséges kegyelme újjáteremtett, és magának foglalt le minket, hogy "szentek és feddhetetlenek legyünk előtte" (Ef 1,3-14). Szeretett Fiában megkaptuk "a megígért Szentlélek pecsétjét" is, hogy a Lélekben és Lélek szerint élve megerősödjék bennünk a benső ember, és a hittel "Krisztus lakjék a szívünkben" (Ef 3,16-17).

Szent Pál több oldalról vizsgálja az új élet sokrétű misztériumát. írásai gazdag anyagot nyújtanak arra is, hogy olyan képben lássuk a keresztény élet teológiáját, amely egységbe foglalja az egészet, és horizontjába helyezi a mindennapi kérdéseket. A kép hátterében az Atya örök terve áll, hogy Krisztusban és a Szentlélek által új emberiséget, új embert teremtsen a régi helyébe (Kol 2,26; 3,1-11). A Krisztus által újjáteremtett emberben az apostol ébren akarja tartani keresztény élethivatásá tudatát (vö Kol 3,9-11). A háttérben, ahol "Krisztus a mindep,'r*^! cLVán mindenben", jelenik meg előttünk a bűnös világ és a bűnös ember. Az apostol buzdító szavai: "vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és