Szolgálat 78. (1988)

Tanulmányok - Héjja Gyula: Bűnös emberiség - megváltott emberiség

ez, akivel - ha vele együtt temetkezünk el a halálba - mi is új életre kelünk (vő. Róm 6,1-11).

Jézus az isteni szeretet kifürkészhetetlen bölcsességére szegezte tekintetét, hogy megváltói müvének gyümölcse a kereszt meddő s kiszáradt méhében szülessék meg: "A megfeszített Krisztust hirdetjük. O a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és bölcsessége" (IKor 1,24-25).

A Koponyák-helyén keresztre feszített názáreti férfi a bűnös emberiség drámai képe. Főpapok, írástudók, vének meg a kíváncsiskodók névtelen tömege kórusban harsogják az örök hitetlen hetvenkedő himnuszát: "Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. A Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztről a szemünk láttára, s akkor hiszünk" (Mk 15,31-32). A keresztre feszített azonban nem szállt le a keresztről. Embertől és Istentől elhagyatottan visszatért a porba, meghalt a kereszten, miután sorsát az Atya kezébe ajánlotta. Esdeklő hangja meghallgatásra talált, felvirradt az új termés első napja: a kereszt az igazi élet fája. Bár siralomvölgy a földünk, amely tele van kiszáradt csontokkal, szívünket mégis betölti az élő hit és az alázatosságban diadalmaskodó remény. Ezekiel próféta üzenete új dallamú himnuszként csendül fel lelkűnkben: "Ti, kiszáradt csontvázak, halljátok az Úr szavát! Ezt üzeni az Úr, az Isten ezeknek a csontoknak: Nézzétek, éltető leheletet adok belétek, és megelevenedtek" (Ez 37,4-6).

2. Megváltásunk titka

Eddigi megfontolásainkkal arra törekedtünk, hogy a kinyilatkoztatás fényénél eljussunk a bűnök gyökeréig, megértsük, mi a bűnökben a bűn. Majd, szem előtt tartva az ószövetségi tanítás központi gondolatát, tekintetünket a bűnről az Újszövetségre irányítottuk: Jézus személyére és tanítására, aki élete befejező aktusával, a kereszten mondta ki a végső szót a bűnről. Hordozta bűneinket, elfogadta sorsát, azt, hogy az Atya bűnné tegye. Bár az emberi bölcsesség a "zsákutca" jelzőtáblát rakta a keresztút sarkára, Jézus mégis betért oda. A Koponyák-helyéről akarta figyelmeztetni az odatévedt vándort: Emberileg nincs kiút! De minden várakozás ellenére, húsvét hajnalán az élet Ura és Istene kinyilvánította dicsőségét:"... az Isten azt a Jézust, akit ti kertesztre feszítettetek, Úrrá és Messiássá tette... Tartsatok bűnbánatot..., és keresztelkedjék meg mind- egyiktek Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára" (ApCsel 2,36-38). Tehát mégis van kiút a Koponyák-helyéről a bűnös emberiség számára, mert az isteni irgalom Jézust, a juhaiért magát feláldozó jó pásztort kapuvá tette, és mint az üdvösség útját, kinyilvánította. Rajta keresztül kiszabadulhatunk a bűnös világ aklából, és bebocsátást nyerhetünk táborába, juhai közé. De ez a tábor nem a melldöngetők és saját megiga- zultságuktól megittasodott hencegők gyülekezete, hanem a megbocsátás

11