Szolgálat 78. (1988)

Tanulmányok - Héjja Gyula: Bűnös emberiség - megváltott emberiség

kertből száműzött Ádámot idézi emlékezetünkbe. Jézus, a második Á- dám, aki sorsközösséget vállalt az első, a bűnös Ádámmal, magára vette a száműzött ember sorsát, hogy mint Istentől elhagyott és emberektől megvetett bűnös a keresztfán fejezze be életét. Éppen azáltal hoz szabadulást a száműzött bűnös embernek, hogy eggyé lesz vele, kivéve a bűnt.

Születése által nem az Éden idillikus világába, hanem a Getszemáni sötétjébe lépett be. Arra a helyre, ahol Isten fölkent választottját, a béke fejedelmét, mint istenkáromlót és lázító gonosztevőt elfogják és elhurcolják. Getszemáni az a hely, ahol a tanítvány csókkal árulja el mesterét, a barát cserben hagyja barátját, hogy saját bőrét mentse, míg az ártatlan vérrel verejtékezik, mert ránehezedik a világ minden szennye és bűne. Getszemáni a mi földünk, a bűnös ember uralta és a bűnös szív szülte "új" ígéret földje. Ezt a földet választotta állandó lakóhelyül Jézus, az Atya örök terve szerint. E zajos, könyöklő és lázasan tevékenykedő világban a názáreti férfi minden erőfeszítése arra irányul, hogy új életstílusra tanítsa embertestvéreit. Mint az Úr fölkent szolgája, szabadulást, megváltást ígér és hoz azoknak, akik nyomába szegődnek és megelégszenek azzal a ruhával és azzal az étellel, amellyel ő is beérte. Nyolcszoros boldogságot ígér azoknak, akik elfogadják életbölcsességét. Nem katedráról hirdeti tanát, és nem ír vaskos köteteket az életművészetről. Mint az Úr szolgája türelmesen viseli a hétköznapi élet terhét: egy testvérei közül, akiknek sorsát mindenben osztani akarta. Ezen az úton haladva teljesíti az Atya akaratát, és embertársait szolgálja igazságban és szeretetben. Követőiben felgyújtja az élő hit fényét, hogy lássák, milyen az igazi szabadság királyi útja. A bűnben élő emberiség számára viszont botrány az Úr szenvedő szolgája (vö. Lk 2,34-35).

e. A kereszt: az új életfája

Három keresztfa van a Golgotán, ahol Jézust "keresztre feszítették, s két másikat vele, jobb és bal felől, Jézust meg középen" (Jn 19,17-18). Szimbóluma ez földünknek ma is. Bár Jézusban megvalósult megváltásunk, mégis érezzük és tapasztaljuk nap mint nap a bűnnek, az Istenre nem hallgató emberiségnek élettipró hatalmát. Isten szeretete ültette Jézus keresztfáját bűnnel fertőzött földünk talajába. Ennek a fának a gyümölcse, a hit és a remény lángragyújtja bennünk a szeretetet Isten iránt. Az isteni szeretettől lángoló emberi szív azután kitárul a bűn miatt szenvedő emberiség és a siralomvölggyé vált föld felé is. S a kereszten függő názáreti Jézusban a hívő lélek fölismeri az új Ádámot. Azt, aki hagyta, hogy porrá zúzzák, mert vállalta bűnös embertestvérei sorsát. Porrá lett értünk, és visszatért a porba, mert az élet szerzőjétől, az Atyától várta az új élet leheletét. Ézért kiáltott fel hangosan: "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet" (Lk 23,46). Isten trónusáig hatoló fájdalmas kiáltása visszhangra talált az Atyánál, aki kimeríthetetlen bőségből lehelte az élet leheletét szeretett Fia tetemébe. A második Ádám születésnapja

10