Szolgálat 78. (1988)

Tanulmányok - Héjja Gyula: Bűnös emberiség - megváltott emberiség

embereknek akar tetszeni, hanem azért, hogy Istent dicsérő és egyedül neki hódoló szívét teltekben is kifejezze.

c. A törvény teljesítése és a bűnös ember

Fölmerül bennünk a kérdés: Mi a jelentősége a törvény megtartásának azok számára, akiket Jézus megszabadított a törvény igájától? E problé- ma megoldásában az egyetlen útmutató Jézus élete és tanítása (vö. Jn 14,5). Nem azért jött, hogy megszüntesse a törvényt, hanem azért, hogy azt teljessé tegye (Mt 5,17-20). A törvény teljessége pedig a szeretet (Róm 13,10). Az írástudónak adott válaszában ezt a szeretetet jelöli meg Jézus az új törvény foglalatának: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. A második így szól: Szeresd embertársadat, mint saját magadat. Ezeknél nincs nagyobb parancs" (Mk 12,30-31). Válasza nem eredeti; idézi a Második Törvény- könyv hatodik fejezetéből a "Shema"-t, amelyet minden vallásos zsidó minden nap reggel és este elimádkozott (MTörv 6,4-9). A törvény és a parancsok megtartása tehát az igazi életre vezető út, ha olyan szívből fakad, amely minden tettével Istent akarja szolgálni és dicsőíteni. A bűnös - ember látószöge azonban nem az Isten, hanem önmaga, s ezért számára a törvény nem életre vezető út, "bár a parancs életre szólt" (Róm 7,7-23).

d. A bűnösökkel sosrsközösséget vállaló Jézus, az Úr szenvedő szolgája

Az evangéliumokban ismételten látjuk, hogy Jézus bűnösökkel társalgóit, náluk volt vendég, egy asztalhoz ült velük, sőt a tisztátalan bűnös vámost kiválasztotta és meghívta, hogy legyen apostola. Nem volt hajlandó elkülöníteni magát a bűnösöktől, vagy lélek nélküli törvény- tisztelőként annak látszatát kelteni, hogy a törvény szolgai megtartása igazzá, megigazulttá teheti az embert Isten előtt.

S mégis, Jézus az igaz ember, az ártatlan bárány és Isten Szentje, mert elfogadta az Atya akaratát. Ehhez az isteni akarathoz való simulása, hűséges kitartása az Atya által kijelölt úton tette őt az Úr szenvedő szolgájává, a bűnösök barátjává, a bűnös világ szabadítójává. Ezért, amikor a világba lépett, a Zsidókhoz írt levél szerint így nyilatkozott: "Nézd, megyek, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat... E szerint az akarat szerint Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelődünk" (Zsid 10,7-10). Pál apostol a Filippiekhez írt levelében ettől, a magát kiüresítő Jézustól várja és reméli szabadulását a halálból (vö. 2,6-9).

Nem kételkedhetünk abban sem, hogy az Újszövetség Jézusra alkalmazta mindazt, amit Izajás próféta könyve 52. és 53. fejezete mond az Úr szenvedő szolgájáról. Minden valószínűség szerint Szent Pál szeme előtt is ott lebegett ez a kép, amikor azt írta, hogy az Atya "azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk" (2Kor 5,2Ú. A próféta olyan élénk és szinte botrányos realizmussal festi meg az Úr szolgája képét, hogy az Éden9