Szolgálat 77. (1988)

Eszmék és események - A világegyház közel került hozzánk (Zsófia nővér)

csak megégeti nyelvünket a forró kása? Van még szó az írásban, amelyik tüskeként szúr minket? Égetik szánkat a szavak, amikor felolvassuk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét... ossza el a szegények között azt, amije van ... ?“ Uram, szavad nem agyag, hanem tűz, és borként hatol belénk! Úgy kellene felolvasni a Szentírást, mintha meg lennénk része- gedve szavaitól! Csak az gyújthat lángra másokat, aki maga is tüzet fogott. Csak az indíthat meg másokat, aki maga is megindult. Ahhoz, hogy Isten szavának tüzét továbbadhassuk, nekünk is égnünk kell. Úgy kell felolvasnunk, mint akiket már átalakított az olvasmány, mint akik az olvasás közben is megváltoznak. Csak az döbbenthet meg mást, aki maga is megdöbbent.

Egy chaszid történet jól szemlélteti, hogyan kell gyakorolnia megbízatását minden lektornak:

Megkértek egy rabbit, mondjon el egy történetet. „Egy történetet úgy kell elmondani — mondotta a rabbi —, hogy magának az elbeszélőnek is hasznára váljék.“ Majd így folytatta: „A nagyapám béna volt. Egy alkalommal arra kérték, meséljen valamit volt tanítójáról. S ekkor elmondta, hogyan szokott ugrálni és táncolni a szent rabbi ima közben. S miközben mesélte a történetet, úgy magával ragadta az, hogy ő is táncolni, ugrálni kezdett. Ebben az órában meggyógyult. így kell történeteket elmesélni.“

Róma, Collegium Germanicum et Hungaricum, 1988. jan. 16.

Andreas Knapp

A VILÁGEGYHÁZ KÖZEL KERÜLT HOZZÁNK

Érdekes volna feltenni a kérdést: Mire gondolunk mi, gyakorló keresztények, papok, szerzetesek, ha e szót halljuk: VILÁGEGYHÁZ?

Bevallom, ez a fogalom sokáig számomra is eléggé elvont maradt. „Világegyház“: A Krisztus alapította emberi közösség, amely a római pápa felelőssége alatt áll és melyet a püspökök s papok vezetnek. Vagy: a keresztények közössége, amely az apostolok óta, több-kevesebb buzgalommal próbálja megvalósítani az Úrtól kapott küldetést: „Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet“ (Mt 28,19). Esetleg: Sok-sok hős misszionárius: missziós munka a különféle színű és fejlődésszintű, javarészt nagyon szegény embertestvér között.

Hogy kapott ez a fogalom valóság-töltést nálam, egy hosszú évek óta Ausztriában élő szerzetes nővérnél? Erről szeretnék pár gondolatot közölni. A rend küldetésében különféle feladatokkal voltam megbízva, és ennek keretében tagja lettem a plébániánk egyházközségi tanácsának. Ebben az ima- és munkaközösségben szereztem olyan tapasztalatot, amely segítségével az általános hitvallás „katolikus keresztény Anyaszentegyháza“ élő valósággá lett, amely életemet jelentősen befolyásolja. Bár magam soha nem kerülök el misszióba, abban a tudatban élek, hogy bárhol a nagyvilágon Krisztus nagy családjának tagjai vagyunk, és ezért felelősek egymásért. „Ti pedig mindnyájan testvérek vagytok“ (Mt 23,8).

77