Szolgálat 77. (1988)

Tanulmányok - Sólyomváry Ilona: „Ki tudja szeretetét mindig megfelelő szavakba önteni?“

Ida Friderike 1901. december 2-án született a Cseherdőben levő családi Ronsperg-kastélyban, egy birodalmi gróf — Coudenhoven-Kalergi, és egy japán hercegnő hatodik gyermekeként. Ezek a rendhagyó körülmények rányomják bélyegüket személyiségére. — Nemesi származása hallatlan szellemi igényességre készteti, s nagyfokú nyitottsága más keresztények és nem keresztények felé talán annak köszönhető, hogy szülei révén két különböző világot egyesített magában.

A születési hely, kora gyermekéveinek színhelye a természet szeretetét, az erdő iránt érzett mély és életre szóló vonzódást oltotta szívébe. Egy késői megjegyzés — 1969-ből — jól érzékelteti ezt a kapcsolatot: „Amire az erdő tanított, az a velőmbe hatolt, az befolyásolta Isten-képemet, ön- és emberismeretemet.“ Első verseinek témája az erdő.

Korán, öt éves korában veszítette el apját, s ekkor nagy változás állt be a család életében. Az addig csak reprezentálásra szoktatott anya átvette az „uralmat“. Három leányához (Olga, Ida és Elsa] való viszonyulása nélkülözte a meghitt melegséget, s jórészt nevelőnők gondjaira bízva nőttek fel. Ida osztrák egyházi internátusokban végezte iskoláit, majd belépett az angolkisasz- szonyok rendjébe. Másfél év után felismerte más irányú, igazi hivatását, s elhagyta a rendet. Jó kapcsolata azonban egy életen át megmaradt a renddel, s mindvégig nagyra becsülte az alapító Mária Wardot. Egyik korai tanulmányát róla írta, amelyet később számos szent-életrajz követett.

Az első világháború traumájából való ébredés egyik jele az Európa-szerte meginduló ifjúsági munka volt. Az Ausztriában működő mozgalomnak, a Neu- landbewegungnak lett a munkatársa, és egyéniségének teljes bevetésével alakítója. Az volt a cél, hogy az ifjúságot modern katolikus és színvonalas kulturális szellemben neveljék.

Hamarosan kapcsolatba került a hasonló célkitűzésű németországi Quick- born-mozgalommal és annak szellemi irányítójával, Romano Guardinivel. Munkatársa lett a Rothenfelsben megjelenő újságjuknak, a Die Schildgenossennak.

Bár ezek az ifjúsági mozgalmak a későbbiekben nem is mindenben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, mégis azoknak, akik akkor tagjai voltak, életreszóló élményt és életprogramot adtak. Gondoljunk csak a mi cserkészmozgalmunkra, vagy más, a két világháború közötti ifjúsági csoportosulásokra. Egy életre rányomta bélyegét azok személyiségére, akik szívvel-lélekkel tagjai voltak! Ida Friderike is ezáltal tudta megőrizni — betegsége és testi fogyatékossága ellenére — egész életén át szellemi frisseségét és fiatalos lendületét.

Életének következő állomásai Bécs és Freiburg, ahol egyetemi tanulmányait végzi. Történelmet és szociológiát hallgat, s itt, majd Drezdában, később a meisseni püspökségen végzett karitatív és szociális munka révén látja meg kora társadalmi problémáit. .>

Nagy esemény, de nem fordulópont életében Carl-Joseph Görres-szel való megismerkedése és 1935-ben kötött házassága. A szintén neves családból szár51