Szolgálat 77. (1988)
Tanulmányok - Solti Gyöngyi: A nők szerepe az Egyház életében
aki csak a 9. kérdésre válaszol, itt is egyetlen szóval. Több jogot adni a nőnek csak a „hallgatásra“ kell, summázza nyilvánvalóan értelmetlenül sokat beszélő hölgyek között szerzett negatív tapasztalatait válaszadónk! Egyesek az anyaicsaládi szerep kizárólagos érvényét értékelik túl, és úgy vélik, a nőnek az egyházközségi életben is csak a „mintegy anya-szerephez“ kötött funkciók valók. A félreértett, nem értékelhető válaszok többnyire egyéni negatív tapasztalatokat summáznak, vagy semmitmondó általánosságokat fogalmaznak meg. Egyesek szerint bízzuk a kérdést minden konkrét javaslat nélkül a „Szentiélekre“. Sokan fejtik ki összefoglalóan konzervatív törekvéseiket: „Nem kell több lehetőség, csak példamutató életű nők kellenek, egyéb női aktivitás inkább káros, mint hasznos!“ A kérdőív 3., 6. és 9. kérdése alapvető szemléleti tényezőkre épül. A válaszok között — amennyiben azok valódi, kiforrott véleményre épülnek és őszinték — összefüggésnek kell lennie. Egy kérdőíves vizsgálat megbízhatósága az ilyen összefüggések közötti párhuzamossággal igazolható, amelyet más szóval konfidencia-mutatónak neveznek. Minden második kérdőívet kiemelve megvizsgáltuk, hogy milyen volt véleményfelmérő kérdőíves vizsgálatunk konfidenciája és azt találtuk, hogy ez igen magas, 82 %-os eredményre vezetett. Vagyis a vizsgálat ugyan alacsony „résztvevő-számmal“, de magas megbízhatósággal jellemezhető. Más szavakkal: A válaszadók nagy része kiforrott véleménnyel rendelkezett a felvetett kérdésekről és azt őszintén mondotta el. összegezve: bár vizsgálatunk kisszámú résztvevőre épült, jól tükrözi a vélemények sokrétűségét. Ez a pluralitás nélkülözhetetlen eszköz a megváltozott társadalmi valóságot befogadni és megszentelni akaró Egyház életében, a vélemények kiegyensúlyozott formálásában, a valódi utak ma még csak körvonalazható feltalálásában. Legfontosabbnak azokat a nézeteket kell tartanunk, amelyek felhívják a figyelmet arra, hogy a nőknek jelentős szerep jut és kell jusson az ún. előmisszió területein, vagy ahogyan ők fogalmaznak: ott, ahova a pap nem jut el. Ezen álláspont vitathatatlan érvénye mellett talán rádöbbentő erejű abban is, hogy Krisztus ügye nemcsak az előmissziókban nem kizárólagosan férfi feladat, hanem a kisegítő és karitatív feladatokon túl sem az. Az egyéni példák és panaszok papírra vetése arra irányítja a figyelmet, hogy az egyházi vezetők szemléletváltása egyik leglényegesebb eszköz abban, hogy a nők szellemi aktivitásában rejlő tartalék hozzáférhetővé és termékennyé váljék az egyes plébániai közösségek számára. Megtanítva tagjaikat arra is, hogy a teljesítmény szerint értékeljék munkásaikat, és ne nemük iálapján. Sok vitát és szenvedélyt kavaró kérdés napjainkban a nők kizártsága a szolgálati papságból. Ugyanakkor vizsgálatunk eredményei arra figyelmeztetnek, hogy ennél kevésbé problematikus kérdések felvetése is szenvedélyeket, indulatokat mozgósító erejű lehet. Más szavakkal: az érettségnek::még alacsonyabb fokán Befejező 3
