Szolgálat 77. (1988)
Tanulmányok - Solti Gyöngyi: A nők szerepe az Egyház életében
Solti Gyöngyi A NŐK SZEREPE AZ EGYHÁZ ÉLETÉBEN Bevezetés Korunk a pluralizmus kora, s csak manapság vesszük észre, hogy a régebben olyan merevnek és szűknek hitt dogmatikai korlátok milyen tág teret biztosítanak a nézetek és eszmék taglalásához, megadva ezzel az egyén önkifejtésének szabad lehetőségét is. Mindezzel együtt megváltozott és egyre inkább megváltozik a nők társadalmi szerepének értékelése is. Ilyen törekvések a legfejlettebb ipari országok ún. feminista mozgalmaiban már a múlt század utolsó évtizedeiben megfogalmazódtak, de mind a mai napig újabb és újabb problémák formájában fel-felbukkannak még azokban a társadalmakban is, ahol pedig a női egyenjogúság befejezett, törvénybeiktatott és elfogadott valóság. Mindezen törekvések természetes részjelensége, hogy a nők keresik helyüket, szerepüket és lehetőségeik új megfogalmazását az Egyházon belül is. Az Egyház — a lehetőségek határain belül — teret biztosít ezen irányzatnak. Teszi ezt, mert a nők mindig is ott voltak, mint cselekvő résztvevők, Jézus Krisztus mellett, majd az Ősegyházban: ők is befogadói és terjesztői a krisztusi tanításnak, sőt Magdolna személyében evangelizálói maguknak az apostoloknak is! Teszi ezt a II. Vatikáni Zsinaton megújult Egyház azért is, mert alapvető feladata a létező és megváltozott társadalmi valóság megszentelése. így tehát a társadalmi hivatásban élő, dolgozó nő szerepe természetszerűen megváltozik az egyházi életben is, melyre hazánk csak szerény — a nyugati egyházközségi élet sokkal gazdagabb — példákkal szolgálhat, különösen azokon a területeken, ahol a paphiány kiemelkedő. Mégis hiba lenne e változások okát kizárólag a paphiányban keresni. Sokkal inkább arról van szó, hogy a paphiány a Gondviselés eszköze, amely ezen kérdésekre az Egyház megfelelő válaszát mintegy „kikényszeríti“. A kérdés alapvető vizsgálatakor azonban két szempontot kell egymással összefüggésben figyelembe venni: a) az egyenjogúság és egyrangúság kategóriáinak eltérő ismérvét, és b) azokat a biológiai adottságokból származó különbségeket férfi és nő között, melyeket a Szentírás így fogalmaz meg: ... „férfivá és nővé teremtette őket“ (Gén 1,27). A filozófiai ismérvek részletes kifejtése nem lehetséges e munka keretein belül. Mégis világos, hogy az azonos jogokkal nem szükségszerűen járnak együtt az azonos rangok, vagyis valamilyen társadalmi formáción belül betöltött szerepek. Minden társadalmi képződmény szilárdsága azon áll, vagy bukik, hogy rendelkezik-e valamilyen szerkezettel, amely szükségképpen megszabja tagjai szerepét. Eltérő szerepek azonos jogok mellett is fennállanak és kellő rugalmasság, azaz a szerepek átcsoportosíthatósága mellett biztosítják a képződmény létét és fennmaradását. Ugyanakkor a struktúrelemek alapvetően, a szétesés veszélye nélkül nem cserélhetők fel egymással. Számtalan élő és élettelen szervezet és szerkezet 18
