Szolgálat 77. (1988)
Tanulmányok - Ernst Gutting: Változó felfogások a nők helyzetéről a társadalomban és az Egyházban
bad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban“ (Gál 3,28). Ahogy Lukács evangéliumában olvashatjuk, Jézust nők is követték, akiket megszabadított a gonosz lélektől; ők pedig „vagyonukból gondoskodtak róla“ (Lk 8,1-3). Egy zsidó rabbinak ez elképzelhetetlen volt. A betániai Mária odaült Jézus lábaihoz és leste szavait. Emiatt Márta — közvetve — Jézust is korholja: törvényellenes volt nőket oktatni. Csak férfiak leshették a szavakat a mester ajkáról. Erre is utalhat a kifejezés: „a jobbik részt választotta“. Jézus számára azonban nem érvényes a rabbik szabálya, miszerint: „Aki lányának a tórát tanítja, kicsapongásra tanítja.“ Még kihívóbb Jézus beszélgetése a szamariai asszonnyal. Először is nyilvánosan beszél egy asszonnyal; másodszor egy szamariaival, a zsidó nép ellenségével. Harmadszor, olyannal, aki túllépte a válások legfelsőbb fokát — mivel a zsidó tanítók legfeljebb ötszöri válást engedélyeztek. Negyedszer, vallásos témáról folyik a szó. Elfelejtette Jézus, hogy a nők nem voltak kötelesek bizonyos imák elmondására sem? Hiszen a rabbi Jehuda (Kr. u. 150 körül) így imádkozott: „Hála neked, Isten, nem teremtettél se pogánynak, se nőnek, se tudatlannak.“ A szamariai asszonyról mondja Theophilaktus Szent János evangéliumához írt magyarázatában: „A szamariai asszony apostollá lett; hite, mely megragadta szívét, pappá szentelte. Tanította az egész várost.“ Origenész pedig a következőket írja ez eseményről: „Krisztus apostolaként küldi ezt az asszonyt a város lakóihoz, mert szavaival lángra gyújtotta. Egy asszony hirdeti Krisztust a szamariaiaknak. Az evangéliumok végén pedig egy asszony — aki elsőnek látta őt — viszi hírül Krisztus feltámadását az apostoloknak.“ Hippolitusz így beszél az asszonyokról, akik elsőnek hirdetik a Feltámadot- tat: „Éva apostollá lesz. Isten apostolai nők.“ Szent Ágoston megismétli ezt az igazságot: „A Szentlélek az apostolok apostolává tette Mária Magdolnát.“ Később pedig így nyilatkozik Szent Bernét: „Az angyaltól kapott küldetéssel evangélista munkáját végzik. Az apostolok apostolnői lesznek, mivel sietnek, hogy kora reggel hirdessék az Űr üdvösségét.“ Amikor ezeket a kijelentéseket halljuk és értelmüket a mába helyezzük, szinte fölöslegessé válnak jelenkori egyházi dokumentumaink nyilatkozatai a nők helyzetéről és feladatairól az egyházban. Egyházi nyilatkozatok XXIII. János pápa után Már említettem, hogy XXIII. János a nők felemelkedését az emberiség fejlődésének jelei közé sorolja. Ilyen összefüggésben írta „Pacem in terris" en- ciklikájában: „A nő, akiben ma egyre inkább tudatosul emberi méltósága, nem akarja, hogy lelketlen dolognak vagy puszta eszköznek tekintsék. Mindjobban megköveteli, hogy mind a családi életben, mind pedig az államban az emberi személyt megillető méltósággal kezeljék.“ A megkülönböztetés ellen s az egyenlőség mellett nyilatkozott a II. Vatikáni Zsinat is, főként lelkipásztori konstitúciójában az egyház és a mai világ 9