Szolgálat 77. (1988)

Tanulmányok - Ernst Gutting: Változó felfogások a nők helyzetéről a társadalomban és az Egyházban

viszonyáról: „A nők követelik a férfiakkal való jogi és gyakorlati egyenlőséget ott, ahol még nem vívták ki“ (GS 9). Egy másik helyen így nyilatkozik: „A személy alapvető jogai tekintetében azonban le kell küzdeni és ki kell küszöbölni az Isten szándékaival ellenkező mindenféle társadalmi vagy kulturális megkülönböztetést, akár nem vagy faj, akár bőrszín vagy társadalmi helyzet, akár nyelv vagy vallás miatt“ (ib. 29). A konstitúció 60. pontjában pedig sürgeti: „...olyan döntő határozatok szülessenek, amelyek mindenütt és mindenki számára, a faj, a nem, a nemzetiség ... megkülönböztetése nélkül, elismerik és érvényesítik a személy méltóságának megfelelő jogot a kultúrához és civilizációhoz.“ Ebből vonja le: „...törekedni, kell, hogy magasabb szintű tanulmányokat mindenki folytasson, akinek megvan hozzá a tehetsége: mégpedig úgy, hogy a lehetőség szerint el is érje a társadalomban a képességeinek és szerzett tudásának megfelelő tisztséget, hivatalt, vagy szolgálatot.“

Az idézett szövegekből látjuk, hogy a kijelentések csak a nőknek a társadalomban elfoglalt helyzetére vonatkoznak. Hogy egyházi téren is ki kell terjeszteni a nők hatókörét, elsőnek a „Világi hívek apostolkodásáról“ készült határozat említi: „Mivel pedig napjainkban egyre fokozódik a nők tevékeny jelenléte a társadalom életében, igen fontos, hogy egyre nagyobb szerep jusson nekik az egyház apostolkodásának különféle területein is“ (AA 9).

Végül arra kívánok rámutatni, hogy mi a jelentősége ezeknek a kijelentéseknek a plébániai házvezetőnők egyház-szolgálatában. Ide illenek VI. Pál pápa szavai, amiket a nőknek az egyházban és társadalomban betöltött szerepét vizsgáló Tanulmányi Bizottság záróülésén mondott. Átfogó képet nyújt azokról az apostolkodási lehetőségekről, ahol a nők működhetnek. „.. .Azonban a nők egyre inkább kötelezzék el magukat az egyházban és a hithirdetés mérhetetlenül nagy feladataiban. Már eddig is nagyon hatásosan működnek mindenütt, ahol megfelelő feladatok végzésére kapnak felelős megbízatást. íme néhány munkakör és működési terület, amely mindenütt nyitva áll a nők számára: A vallásos nevelés és a lelki elmélyítés; a szentségek vételére való felkészítés; azoknak a keresztényeknek oktatása, akik szinte semmit sem tudnak hitükről; párbeszéd a nem keresztényekkel; gondoskodás a szegényekről és más peremre szorult személyekről; együttműködés a Katolikus Akcióban; szerzetesi és papi hivatások felfedezése és ápolása; tevékenység a társadalmi és munkaköri intézmények katolikus szakosztályaiban stb.

Ez a keret emlékeztet arra is, hogy milyen lehetőségek tárulnak fel a plébániai házvezetőnők számára. A papok és a plébániai házvezetőnők együttműködése ugyanis csak egy sajátos példa arra, hogyan alakulhat ki helyes társi kapcsolat az egyházközségi munkában. Pál pápa fentebb idézett beszéde erre is utal: „Manapság az a feladat, hogy minél nagyobb és szorosabb együttműködés jöjjön létre a férfiak és a nők között a társadalombari és az egyházban. Mindegyik járuljon hozzá — saját gazdagságával és teremtő erejével — egy jobb világ építéséhez, amely ne lapos és alaktalan, hanem dinamikus egységet alkosson.

10